A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Papp Jenő: Beszámoló „A Bakony természeti képe” c. kutatási programról

nem egyszinten, nem azonos mélységben és részletességgel folynak. Ez következik a tudományágak különböző fokú fejlettségéből, ismeretanyagainak részletességéből, eltérő módszerekből stb. Ezért röviden az a javaslatom, hogy dolgozzuk ki: 1. A bakonyi táj természeti viszonyainak, néprajzi, régészeti stb. adottságainak feltárására irányuló vizsgálati terv és tágabb célkitűzés körvonalait, a kutatómunkában résztvevő nagyszámú kutató törekvéseivel egybehangolva. 2. „A Bakony természeti képe" cím — ami lehet más is — a monográfia tematikája, amit az előbbi széleskörű és részletes kutatómunka alapján egy meghatározott kisebb létszámú munkaközösség írjon meg. A Bakony természettudományi kutatása tehát kétoldalú: az egyik részletes kutatás, melyben sokan részt vehetnek, a kutatási eredmények folyamatosan, folyóiratokban, évkönyvekben, vagy a létesítendő „Acta Baconica"-ban tehetők közzé; a másik az összefoglaló monográfia. Ennek meghatározott tematikáját egy aránylag kis munkaközösség készíti el a múzeum patronálásával. E monográfia lehet több kötetes is. „A Bakony természeti képe" kötet fő fejezeteinek javaslom: 1. A Bakony geológiája 2. A Bakony geomorfológiája 3. A Bakony éghajlata 4. A Bakony vízrajza 5. A Bakony élővilága 6. A Bakony talajai 7. A Bakony természeti földrajzi tájjelemzése és tájainak értékelése a gazdálkodás szempontjából. Az 1—6. fejezet kb. egyenrangú fejezetek lennének, terjedelmük a szükségesnek megfelelően 3—6 ív. A 7. fejezet témájának és problémaköreinek megfelelően esetleg 8—10 ív lehet. Az egész mű tehát nem haladná meg a 40—50 ív terjedelmet. Ez legyen kb. az egész mű terjedelmének felső határa. Papp Jenő referátumában említést tett a Bakony-térkép szükségességéről, mint ami a további kutatások egyik nélkülözhetetlen segítsége lesz. Annak idején magam is résztvettem Magyarország geomorfológiai tájbeosztásának kialakításában, illetve a térkép megszerkesztésében. Amenynyiben szükséges, úgy szívesen vállalom a geomorfológiai alapon megszerkesztendő Bakony-térkép rám háruló munkáját. Dr. Fekete Gábor (Természettudományi Múzeum Növénytára, Budapest): Mint a növénytani kutatások összehangolója beszámol az 1963-as év eredményeiről. Az úgynevezett „elmaradt csoportok" (algák, mikrogombák, zuzmók) mutatása megkezdődött, illetve új lendületet (mohák) kapott. Folytatódik a virágos növények flórisztikai és mikroszisztematikai vizsgálata, továbbá a cönológiainövényföldrajzi térképezések. Az utóbbival kapcsolatban meg kell említeni, hogy a növénytársulástani ismeretek alapján talaj zoocönológiai felvételezés indult meg az Északi-Bakonyban. Ugyanitt részletes erdészeti talajtani vizsgálatok is történtek. Előkészületben van egy mikroklímaérés is. Mindezek a komplex kutatás szellemében történnek. A Déli-Bakonyban előzetes pollenanalitikai, a Balaton-felvidéken pedig az elhagyott szőlők és gyümölcsösök geobotanikai vizsgálata kezdődtek meg. — A botanikai kutatások gyakorlati fontosságára két példával mutat rá. Az egyik az erdőtipológia példája. Ez alaptudomány a termőhely megítélése és a fafajválasztás szempontjából. Hazánkban az alap-erdőtípusok megállapítása, 404 leírása, erdészeti értékének megállapítása es a művelési utasítások lerögzítése megtörtént. Most Ú1 feladat a tájanként eltéréseket mutató úgynevezett tájtípusok megállapítása, melyeknek leírásában, körülhatárolásában, helyi viszonyaik, elterjedésük kutatásában a botanikusok éppenúgy feladatokat kaphatnak mint azelőtt, az alapkutatások végzésében. — A másik példa a felhagyott szőlő- és gyümölcsös kultúrák vegetációviszonyainak megismerésével kapcsolatos. A vizsgálandó területek a Szőlészeti Kutatóintézet által a történelmi borterületekről készített monografikus feldolgozásában a III. osztályba sorolt parlagok, amelyek sem szőlőknek, sem más mezőgazdasági hasznosításra nem alkalmasak. A visszaalakuló természetes vegetáció szukcesszió-viszonyainak megismerésével részben a történelmi idők vegetációjának kialakulásához kaphatnak útmutatást, részben pedig az egyébként kihasználatlan parlagok erdősítése, vagy egyéb hasznosítása érdekében juthatunk eredményhez. — A Bakony botanikai kutatásában 1963-ban 16 kutató vett részt, ebből a Növénytár 7 kutatóval szerepelt. Tallós Pál (ÉRTI Kísérleti Telep, Budakeszi): Napjaink egyik legfontosabb tudományos problémája az alapkutatás és az alkalmazott kutatás kapcsolata. A természettudományi alapkutatás nagyrésze a múzeumokban folyik. Az itt elért eredményeket az alkalmazott természettudományi kutatóvonal (pl. az erdészet kutatóvonala) veszi át. — A magyar erdőgazdálkodás most tér át az erdőtipológia (alkalmazott növénycönológia) alapjaira. Az erdőtipológia az összes termőhelyi tényezőt legmesszebbmenőén figyelembe veszi. A termőhelyi tényezők megismeréséhez viszont az alapkutatások vezetnek el bennünket. — Egy példa az alapkutatások gyakorlati jelentőségére: Magyarországról az utóbbi időkig ismeretlen volt a Molinia litoralis Host nevű pázsitfűféle. A növényt főleg citotaxonómiai alapon választják el a Molinia arundinacea Schranktől. M. litoralis-t nagy tömegben, mint erdőtípusképzőt találtuk a Bakonyalja változó vízgazdálkodású termőhellyel rendelkező tölgyeseikben. A M. arundinacea elsősorban szárazabb, savanyú talajú erdőkben fordul elő, tehát a M. litoralis-tól ökológiailag és erdő-tipológiailag is eltér. A kétféle erdőtípus más-más erdőművelési, fafajmegválasztási irányelveket követel. — A Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság kezdeményezése hazánk egyik legfontosabb erdőterületének — a Bakonynak — teljes természettudományi feltárására nagyjelentőségű lépés. Az erdőgazdaság sokat nyer azzal, ha a Múzeum széleskörű kutatóprogramja megvalósul. A vitában a következők szóltak hozzá: Szabó Pál Zoltán (MTA Dunántúli Tudományos Intézete, Pécs): Nagyon helyesnek tartja ,,A Bakony természettudományi kutatásának eredményei" с sorozat megindítását, mivel ebben az adatközlésre tág lehetőség nyílik, szemben „A Bakony természeti képe" monográfiával. — Kéri, hogy Papp Jenőre, „A Bakony természeti képe" szervezőjére nehezedő adminisztrációs terheket csökkentsék — hiszen ő is kutatni akar. — Helyesnek tartja a témavezetők választását. Évenként legalább egyszer érdemes Bakony-szimpoziumot rendezni, vitaindító előadásokkal. Dr. Kéve András (Madártani Intézet, Budapest): Javasolja, hogy a sorozat egyes füzetei terjedelemre nézve kötetlenek legyenek. Sürgeti a Bakony-térképet, bár elismeri annak nehézségeit. Hangsúlyozza a botanika alapvető szerepét a zoológiai kutatásban. — Papp Jenő: A füzetek maximálisan 10 ív, tehát kötött terjedelműek lehetnek, mivel egy füzet publikálására átlagosan ennyi fedezetünk van.