A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Papp Jenő: Beszámoló „A Bakony természeti képe” c. kutatási programról

A Bakony természeti képe I. BESZÁMOLÓ A BAKONY TERMÉSZETTUDOMÁNYI KUTATÁSÁNAK ELSŐ HÁROM ÉVÉRŐL (1962—1964) Bevezetés 1962-ben megváltozott a vidéki múzeumok helyzete az ország kulturális szervezetében. Addig közvetlenül a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya gyakorolta mind a tudományos-népművelő munka, mind a pénzügyi gazdálkodás feletti felügyeletet. 1962-ben — a tanácsok önállósításának minisztertanácsi határozata értelmében — a Főosztály átadta ezt a hatáskört a megyei tanácsoknak, ahol a művelődési osztályok vették át a vidéki múzeumokban folyó tudományos, népművelő, szervezési és gazdálkodási munka elvi irányítását és ellenőrzését. Ezzel a kultúrpolitikai intézkedéssel a vidéki múzeumok, közülük elsősorban az országos, sőt európai jelentőségű, tudományos munkával és gyűjteménnyel rendelkező múzeumok, fokozottabb önállóságra tettek szert. Az -átszervezés lehetővé tette — sok egyéb tevékenység mellett — a tudományos munka oly értelmű kiterjesztését, hogy az megyei vonatkozásban szolgálja az illető tudományág általános és speciális fejlődését egyaránt. Veszprém megyében a természettudományi kutatás számára önként adódott a Bakony-hegység tanulmányozása, melynek túlnyomó része a megye területén van, az országnak pedig egyik jól körülhatárolható középhegyvidéki tája. Amikor folyamatban volt a veszprémi Bakonyi Múzeum tanácsi kezelésbe való átadása, felmerült a probléma, hogy a természettudományi munka megtartsa-e eddigi entomológiai témáját vagy bővítse azt? Hamarosan arra a konklúzióra jutottunk, hogy ki kell lépni az entomológiai témakörből és legalább a szervezés tekintetében átfogó jelentőségű vállalkozásba kell kezdeni. Legkézenfekvőbbnek látszott az, hogy — tekintettel a Bakonyi Múzeum több éve folyó entomológiai kutatásaira — a Bakonyhegység faunisztikai-zoocönológiai kutatását szervezzük meg. Ezt a kutatást majd kiegészíthetik hasonló szellemű és szemléletű botanikai vizsgálatok. Abban az időben jelent meg a „Budapest természeti képe" című vaskos könyv, mely a természettudományi kutatások további kiszélesítésére sarkalt bennünket. Ugyanakkor a Balaton tanulmányozásának páratlan sikere félévszázaddal ezelőtt, éppen vidékünkön adott példát arra, hogy mily eredményes lehet egy adott tájnak sokirányú, de egységes szemléletű tudományos kutatása. A közeli és a távoli múltnak ezek az eredményei, továbbá a jövőbeni lehetőségek figyelembevétele arra bírtak bennünket, hogy valamennyi természettudományi ágra kiterjesszük szervezési munkánkat. Lény egében az id. Lóczi Lajos nevével fémjelzett „balatoni vállalkozás" folytatását határoztuk el megyénkben, helyesebben a Bakonyban. Kezdetben ,a különböző hazai és természettudományi vizsgálatokat végző intézetek folyamatban levő bakonyi kutatásait vettük számba, melyeket aztán kiegészítettünk a tőlünk kezdeményezett kutatásokkal. Így született meg „A Bakony természeti képe" tanulmányozási terv, mely valamennyi természettudományi kutatást közös keretbe foglalt. A Bakony természettudományi kutatásának vezetésére az Igazgatóságon belül a veszprémi Bakonyi Múzeum vállalkozott, mely már hosszú évtizedek óta célul tűzte íki a Bakony földtörténeti és geográfiai képződményeinek, növény- és állatvilágának gyűjtését, megőrzését és feldolgozását. Célját mindig igyekezett megvalósítani, amennyire ezt a mindenkori személyi és anyagi körülmények megengedték. A tudományos fejlődés egyre behatóbb és részletesebb gyűjtést-feldolgozást igényel, ami esetünkben oda vezet, hogy egy (vagy akár néhány) kutató képtelen a szükséges teendőket elvégezni. így merült fel annak a gondolata, hogy finden, a Bakonyt bármilyen természettudományi vonatkozásban kutató intézményt felkérünk az együttműködésre. A felkérés, pontosabban megkeresés lényege az volt, hogy röviden ismertettük a szóba jöhető intézményekkel „A Bakony természeti képe" tudományos munka célkitűzését és a cél megvalósításához szükséges legfontosabb teendőket. Első felhívásunkra az alábbi intézmények jelentették (összesen 22), hogy szívesen kapcsolódnak be a közös munkába: 391