A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Degré Alajos: A keszthelyi polgárság úrbér-ellenes mozgalmai

nemesek összeírásában. A nemesi összeírásokban felsorolt nevek azt is világosan bizonyítják, hogy a török fenyegetés, a várvédelem szükségének elmúltával egyre nagyobb számban vándoroltak be nemesek Keszthelyre. Még nagyobb mérvű természetesen a nem nemesek bevándorlása Keszthelyre, bár itt nemcsak bevándorlással, de elvándorlással is találkozunk. A legrégibb adóösszeírásban, 1711-ben Keszthelyen 131 gazda nevét sorolták fel.

27 Eszerint Keszthely a megye legnépesebb települése, hisz ugyanebben az évben Nagykanizsán csak 84 gazdát, Egerszegen pedig éppen csak 42-öt írtak össze. Persze az összeírást minden vidéken más-más megyei tisztviselő hajtotta végre, és nincs kizárva, hogy ezek nem egyforma szigorúsággal és lelkiismeretességgel jártak el. Ez a szám 1714-re 102-re esik vissza,

28 1715-re 88-ra.

29 Akkor azonban a fejlődés ugrásszerűen megnő, és 1730-ban már 213 gazda és 19 zsellér nevével találkozunk.

30 Ez az ingadozás egyfelől valószínűvé teszi, hogy a század első évtizedeiben nagyarányú a vándorlás, sok odaköltözött már néhány év múlva odábbállt, esetleg némelyiket, mint szökött jobbágyot előző földesura sikerrel visszakövetelte. Másrészt azonban lehetséges az is, hogy egyes összeírások alkalmával többen ki tudták vonni magukat az összeírás alól. Az összeírások számadatai általában nem pontosan fedik a valóságot. Az összeírtak száma aszerint is változik, mikor milyen rétegek váltak adófizetésre kötelezetté. Az alábbi számok tehát nem vehetők pontos adatnak, mégis a fejlődés vonalának megállapítására alkalmasak. Ennek alapján Keszthely adózó lakosságának és gazdaságának fejlődését a XVIII. század első felében így mutatjuk be. Év Gazdák száma Ebből házas zsellér Igás állat Tehén Vetésterület pozsonyi mérőben Bor termés akóban Iparosok száma 1711 1715 1730 1750 131 102 65 205 117 131 46 897 293 2584 383 213 19 89 58 856 ter1384 238 9 200 157 mes 856 termés 3987 ? szőlő kapás 33 44 Ezek az adatok nyilvánvalóvá teszik, hogy a népesség átmeneti apadását nem járvány, hanem elköltözés okozta, mert a legkönnyebben mozgatható vagyon, az állatállomány is apadt. Másfelől világossá válik belőlük, hogy a kezdetben majdnem kizárólagosan föl dmívelő termelési mód hanyatlott, hisz az igásállatok száma még 1750-ben sem éri el — majdnem kétszerakkora lakosság mellett sem — az 1711 évit, viszont jelentékeny ipar alakult ki. Az iparosságra még visszatérünk. Jelentékenyen gyarapodott a szőlőművelés is. A szemtermelés adatai alig hasonlíthatók össze, mert a két előbbi összeírás a vetésterületet tünteti fel (általában fél holdat vetettek be egy pozsonyi mérőnyi vetőmaggal), a két utóbbi pedig a termés mennyiségét tartalmazza. Ha azonban egy mérőnyi vetőmag után három mérő termést veszünk, amit abban az időben csak a jobb földek után számítottak, akkor is világos a szemtermelés visszaesése. A fenti adatok arra mutatnak tehát, hogy a mezőváros a gabonatermelésről egyre inkább a szőlőművelésre és az iparra tért át. Erre az eredményre jutunk akkor is, ha a gabonatermelés egyik legfontosabb eszközét, az igás állatokat tulajdonosaik vagyoni megoszlása szempontjából vizsgáljuk. 5-9 Év igás állattal 4 3 2 l igaerő nélrendelkező 3 küliek száma gazdák száma 1711 10 18 6 23 4 69 1715 2 9 6 21 8 55 1750 ~ 4 4 86 3 141 A kezdetben elég jelentékeny számú „nagygazda" tehát teljesen eltűnik, a négyökrös gazdák száma is a minimumra csökken, a csak két igaerővel rendelkezők száma nagyon megnő, de méginkább az igaerő nélkülieké, akik gabonatermelésre úgyszólván teljesen képtelenek. Ebben azonban nem feltétlenül az elszegényedés jelét lájtuk. 1730-ban már 218 Ft kereskedelemből és iparból származó jövedelmet, 1750-ben is ugyanennyit jegyeznek fel. Már 1730-ban két kereskedő és két iparos vall be iparából, vagy kereskedéséből származó évi 30 Ft jövedelmet. Tehát vagyonos emberek most is vannak, és éppen az igaerő nélküliek között. A nagyobb vagyont és tekintélyt azonban már nem annyira az állatok száma, hanem a kereskedői, ipari jövedelem, vagy a szőlőbirtok jelenti. Hogy mit jelentett Keszthely mezőváros privilegizált helyzete, azt megértjük, ha összehasonlítjuk a „polgárváros", vagy oppidum colonicale" — a későbbi Kiskeszthely — ugyanez időből származó adataival. Polgárvárosról, melynek lakói az 1715. évi országos összeírás szavai szerint ugyanott laknak, de örökös jobbágyok, akik rendes úrbéres szolgálattal 2G1