A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Degré Alajos: A keszthelyi polgárság úrbér-ellenes mozgalmai

tartoznak, az összeírásokból a következő adatokat emeljük ki. Év Gazdák száma Ebből házas zsellér Igás állat Tehén Vetésterület pozsonyi mérőben Bortermés akóban 1711 7 _ 22 7 147 74 1715 9 1 8 6 54 — 1730 21 2 13 3 57 68 1750 19 ~ 2 4 117 106 Itt jóval kisebb az ingadozás, viszont a helység alig fejlődik. Nyilván senki sem költözik ide a súlyos úrbéri terhek miatt, sőt ellenkezőleg, inkább elköltözik aki tud, ami csak szökés útján lehetséges, hisz röghöz kötött örökös jobbágyok. Mégis fel kell tennünk az elköltözést, annyira stagnál a lakosság száma. Keszthely mezővárosba azonban, noha az 1715. évi összeírás szabadságukat (libertini) azzal indokolja, hogy a török háborúban fegyveres szolgálatot teljesítettek, a családi nevekből megállapíthatóan igen nagy mérvű a beköltözés. Szó sincs telepítésről, inkább úgy tűnik, egyenként szivárognak be, csábítja őket a mezőváros szabadsága. 1711-ben 3 Giber családon kívül még 3 horvát nevű (Radies, Dragosics, Grebanics) is van, a többi magyar. 1715-ben a Gibereken kívül két német nevű családot (Sifter, Gott) és két dél-szlávot (Radies, Miszan) találunk a magyarok tömegében. 1730-ban már Batter, Tislér, Guat, Andorkó nevűeket is. 1750-ben Hallek, Müller, Herzog, Bugovics, Lakics is akad. Természetesen az újonnan bevándoroltak többsége nincstelen szegény, de bevándorlás útján jelentékeny kisiparosság is keletkezik. Már az 1715. évi összeírás is megemlíti, hogy vannak köztük iparosok is, de ezek csak úgy tudnak megélni, ha mezei munkát is végeznek. 1730-ra azonban már a következő kisiparosokat találjuk 6 csizmadia 4 varga 4 szabó 3 kovács 2 szűcs 2 csapó 2 takács 4 mészáros 2 chirurgus (Borbély a családi nevük) 1—1 lakatos, asztalos, kötélgyártó, bognár, fazekas. Ezenkívül van 2 zsidó és 2 görög kereskedő. Bevallott keresetük ekkor: évi 30 Ft 2 iparosnál és 2 kereskedőnél 11—20 Ft 3 iparosnál és 1 kereskedőnél 5—10 Ft 9 iparosnál és 1 kereskedőnél 2— 4 Ft 10 iparosnál 2 Ft-on alul 15 iparosnál Az iparosok túlnyomó része tehát nyilvánvalóan mellékesen, esetleg csak a téli hónapokban foglalkozott iparával, de jó jövedelmű iparosok és kereskedők is akadtak. 1750-re új iparágak is otthonra találtak Keszthelyen, és egyes iparágakon belül az iparosok száma is nőtt. Ekkor ugyanis az összeírás szerint volt 6 csizmadia (változatlan szám 3 varga (1 csökkenés) 5 szabó (1 szaporodás) 3 bognár (2 szaporodás) 3 asztalos (2 szaporodás) 3 takács (1 növekedés) 3 szűcs (1 szaporodás) 3 kovács (változatlan) 3 süveggyártó (új ipar) 3 mészáros (1 csökkenés) 2 lakatos (1 szaporodás) 2 kötélgyártó (1 szaporodás) 2 fazekas (1 szaporodás) 1—1 kőmíves, gombkötő, pék, szíjjgyártó (új iparok). E számokban alkalmasint az uradalomban foglalkoztatott mesteremberek nincsenek benne. Az 1730-ban talált iparosok közül eltűntek a szűrcsapók és borbélyok. Általában tehát úgy tűnik, hogy a közvetlen szolgáltató iparok stagnáltak, vagy visszafejlődtek, a piacra, vásárra dolgozók inkább szaporodtak. Az egész ipari élet fejlődő tendenciát mutat. Keszthely iparosodásának ütemét jelzik az egyre szaporodó céhek. A csizmadia céh életképességét mutatja, hogy a céhlevél után 1695-ben a legényrendtartást is átvették a sárvári csizmadiacéhtől.

31 1735-ben már a bognárok, kádárok és asztalosok is közös céhlevelet kaptak III. Károlytól.

32 1752-től kezdve kőmíves, kőfaragó és ács céh is működött. Ezt német telepesek alkották és csaknem három vármegyére terjesztették ki működésüket.

33 A többi céhek csak a század végén alakultak.

84 III. Az iparosodást derékba törte azonban a Festeticsek erőszakos földesúri fellépése. Már az 1715. évi összeírás részbirtokosnak tünteti fel Keszthelyen Festetics Pált, de itteni részét 1719262