A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Degré Alajos: A keszthelyi polgárság úrbér-ellenes mozgalmai

alól is mentességet élveztek.

18 A külső város, vagy j későbbi kifejezéssel „polgárváros" lakosai azonban szabályszerűen robotoló — rendszerint röghöz kötött — jobbágyok voltak. Erre az éles megkülönböztetésre felhozhatjuk Széchenyi György veszprémi püspök 1658. évi úrbéri szerződését, amelyben öt szabad legényt befogad Tapolcára, a robotolást teljesen elengedi nekik, csak fegyveres szolgálatot kíván.

14 A katonai szolgálat fejében való úrbéres szolgálatmentesség a Dattyhány-család egyéb dunántúli birtokain is szokásos volt.

15 A katonai szolgálat fejében való teljes, vagy úgyszólván teljes úrbéri szolgálatmentesség szokásával és a „belső város'' rendszerrel ki kell egészítenünk azt a képet, amelyet Szántó Imre a török háborúk következményeiről, és az üres földekre település körülményeiről fest.

16 Altalános volt ugyanis a szokás, hogy az üres vagy alig lakott falvakba nagy kedvezményekkel, rendkívül szerényen meghatározott úrbéri szolgálatokkal csábítottak telepes jobbágyokat. Keszthelynek azonban ennél jóval magasabb jogállása volt. Mint katonai szolgálatot teljesítő „szabad legény"-ekből álló „belső város", tulajdonképpen úrbéri szolgálatmentességet élvezett. Ennek következménye volt, amit már Bontz észrevett, hogy a keszthelyi „vitézlő rend" legalább egy ideig még a papi tized alól is nemesek módjára mentességet élvezett.

17 Polgárváros különállása pedig távolról sem abból származott, hogy ez török adót fizetett, Keszthely pedig nem.

18 (Bár valószínű, hogy a falon kívül levő városrész adózott a töröknek, hogy rab'nsaitól mentességet vásároljon.) A belső városiak mentesek voltak az úrbéri szolgálattól, a külső városiak (polgárvárosiak) pedig szabályszerűen robotollak, és legalábbis tizedet szolgáltattak, mert ők katonai szolgálatot nem teljesítettek. A belső város és polgárváros közti megkülönböztetésre éles világosságot vet az az 1715-ből keltezett aláíratlan feljegyzés, mely Keszthely egyik földesúri családjának, a Bakacs-oknak álláspontját rögzíti „A Hajdú utcán, az kerítésben levő lakos uraimék", és „az városon kívül az urak fundusán levő" lakók jogai között. Természetesen már a „városiak"-tól is meg akarja követelni, hogy „igazságukat producallják", azaz szabadságukat igazolják, a város körül levő „urak fundussan" azonban jószágvesztés terhével egyszerűen el akarja tiltani a szántást, vetést, kaszálást, makkoltatást =tb. Külön is kiemeli, hogy „Az urak fundussan törtethető gonoszságokért bíró uraimék által ezután a büntetés ne desumáltassék, hanem az uraságnak".

19 A/:az a városiak felett ugyan elismeri a városbírói И él kezesét, a városon "kívüli területen azonban csak az úriszék szabhasson ki büntetést. Ez ugyanis akkor még komoly jövedelmet hozott a bírónak.

20 Keszthely jogállásával kapcsolatban még két dolgot kell a török korból megemlíteni. Egyik, hogy második vonalbeli erődítmény lévén, aránylag biztos helynek számított, és nagy népességű volt. Az 1555. évben Kanizsára 28, Egerszegre 33, Keszthelyre, Fenékre, Faludra, Tomajra Összesen 37 porta után vetnek ki adót. 1564-ben meg az említett falukkal együttesen 51 portára értékelik. Természetesen Kanizsa eleste után Keszthely is romlásnak indul, de még 1630-ban is 15 portát írnak itt össze. A viszonyokra jellemző, hogy ugyanekkor Lesencét, Tomajt és Faludot összesen 2 portára értékelik.

21 A másik, hogy Keszthely már a török kor kezdetén sem egy kézben levő birtok volt. 1555-ben és 1564-ben még mindegyik földesura a Pethő család tagja ugyan, de 1564-ben a Pethő családnak már 8 tagja részbirtokos volt. Eléggé áttekinthetetlen arányokban, tehát a valódi hatalmat kizárólag a várkapitányok gyakorolják. 1630-ban pedig már számos, a Pethő családtól leányágon leszármazott család is birtokos Keszthelyen. A 15 portából 4 Bakács Farkasé, 3 Darabos Jánosé, 2 zalabéri Horváth Zsigmondé és csak 6 porta három különböző Pethőé. A XVII. század folyamán birtokrészt szerzett Keszthelyen az ákosházai Sárkány család, Lengyel János, sőt az Esterházy hercegi család is.

22 Sárkány János özvegyét, Fitter Erzsébetet vette feleségül a XVII. század végén Festetics Pál, a Festetics vagyon alapítója, így ő is részhez jutott Keszthelyen.

23 A sokféle megosztott földesúri jog, mely a birtokostársak között is nem egyszer vitás volt, nem adott lehetőséget a várossal szemben annak érvényesítésére. A részbirtokosok a környező faluk jobbágy telkei felett világosan elkülönítve rendelkeztek, így Lengyel János egy faludi jobbágytelket, mely az előző jobbágy magszakadása folytán szállt reá, önállóan adott zálogba,

24 de a városhoz nem tudtak hozzányúlni. Nem véletlen, hegy a legrégibb keszthelyi céhnek, a csizmadiáknak céhlevelét 1639-ben a várkapitány erősítette meg.

25 II. A városnak a földesurakkal szembeni súlyát erősítette az is, hogy a várban katonáskodók közül egyre több nemes telepedett meg Keszthelyen. 1622ben még csak egyetlen ott lakó nemes családot jegyeztek fel, 1711-ben 12-őt, 1715-ben már 18-at, 1725-ben pedig 44-et.

26 Méghozzá nem egyszer nyilvánvaló rokonságban is álltak Keszthelyen lakó nemes és nem nemes családok egymással. Pl. Giber családot találunk mind a nemesek, mind adózó nem 260