A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Batári Ferenc: A nagyszebeni Bauernfeind-műhely ismeretlen alkotása Veszprémben

3. Intarziarészlet, Bauernfeind János munkája 1785 körül. Veszrém, Bakonyi Múzeum. 3. Intarsiadetail von János Bauernfeind um 1785. Veszprém, Bakonyi Múzeum. 3. Détail d'une maqueterie, oeuvre de János Bauernfeind. Environ 1785. Bakonyi Múzeum, Veszprém. 3. Деталь маркетри, работа Яноша Бауэрнфейнда, окол 1785 г., Веспрем, Баконьский музей. A hossznégyzetes sima lap a képszerű ábrázolásra önként adódó felület. Bauernfeind él is ezzel a lehetőséggel, és a legtöbbször épületet, épületcsoportot ábrázoló intarzia képezi műveinek legszembeötlőbb sajátosságát. A bútorokat gazdagító intarziaképek hol egyszerűbb, hol gazdagabb, rakott művű keretelést kapnak. A veszprémi asztal szélén körbefutó, négyzetes, a négy sarokban két háromszögből rakott kis lapocskát közrefogó keret szalagdíszéhez hasonló megoldást találunk a nagyernyei asztal tájképes díszű lapjának peremén. A Bauernfeind-bútorok intarziaképei legtöbbször négyzetes keretbe komponáltak, azonban a veszprémi asztal ovális kompozícióján kívül az Iparművészeti Múzeum egyik Bauernfeind-asztalának intarziaképe (4. kép) szintén ovális keretet kapott. A veszprémi asztal lapján látható, a négyzetes és az ovális keret közé rakott füzérdísz (1. kép) és az Iparművészeti Múzeum paravent-ját díszítő füzér (6. kép) között szintéin hasonlóság mutatható ki. Mind a kettő színes fából rakott, lazán váltakozó levelekből és virágokból, a szárindákon apró, vésett alapú, pasztával kitöltött levélkéből tevődik nsjze. A Bauernfeind bútorok rakott művű képei, a veszprémi asztalhoz hasonlóan, naiv megfogalmazású, tájba állított, képzelt architektúrát ábrázolnak. A faberakás stílusához alkalmazkodva, mesterük nem törekszik a finomabb részletek kidolgozására, hatásukban a mozaiktechnikára emlékeztetnek. E képek stílusa a XVIII. század oldott festőiségre való törekvésével ellentétben, a faanyag fizikai tulajdonságainak jobban megfelelő módon, inkább stilizált kialakításúak, térfelfogásának geometrikus jellegével az Itáliából elterjedt, XVI—

XVII. századi perspektivikus épületábrázolásokkal tartanak rokonságot. A veszprémi múzeum asztalának tóparti kastélyábrázolása idillikus, idealizált tájkép, melyen az általában a Bauernfeind bútorok intarzia képeire jellemző kissé merev klasszicizmust a kor festészetében is kimutatható romantika oldja fel. A Bauernfeindnműhely eddig ismert alkotásai közül a nagyernyei asztal híddal összekötött, folyóparti városképet ábrázoló intarziaképéhez áll legközelebb. A rokonság alapja a hasonló témán túlmenőleg 2 52