A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Egyed Edit: Vetési Albert püspök velencei casulája

általunk bemutatott miseruha hímzése is velencei olasz műhely készítménye. A miseruha eleje jelenleg hegedű alak. (8. kép). Azt, hogy kedvelt öltözet lehetett, bizonyítja, hogy elején a hasi részen a gyakori használattól kikopott. Feltételezésünk szerint a XVII. század végén, vagy a XVIII. század elején hegedű alakúra alakították s az akkori divat szerint, hátát is megkurtították, amit bizonyít a hímzés alján látható vágás-nyom is. Tehát a miseruha keresztjének szárán eredetileg még egy hímzésrésszel, esetleg fülkével több volt. De bizonyítja feltevésünket az is, hogy a miseruhán az átszabás nyomai erősen látszanak. Az első rész átalakítása, a kopott részek kicserélése oly módon történt, hogy a hátrészből, a hímzett kereszt alóli bársonyt kivágták, s helyét semmivel sem pótolták. Ezért a kereszt két oldalán levő bársony részt a hímzéshez kellett erősíteni. Az ívelt oldalú bársony toldások természetesen erősen szembetűnnek. A hát­részt a mellrész elejéhez toldották hozzá. Casulánk eredetileg sem lehetett széles vállméretű, hanem olyan bőségű és nagyságú, mely a készítési kor di­vatjának megfelt. Ezt az is bizonyítja, hogy a tol­dásokat a hímzett részek alól vágták ki és nem a karra ráboruló részből pótolták. A paramentum szövetét és hímzését ismertetve beszélnünk kell egyik fülkéjének baldachinján levő címerről. Ez Vetési Albert veszprémi püspök cí­mere volt. A miseruha feldolgozására az adott in­dítékot — rendkívül finom rajzú szövetének és igen kvalitásos hímzésének bemutatásán kívül — hogy a korai magyar reneszánsz egyik olyan nagy kultúrájú diplomatáj áé volt, mint Vetési Albert veszprémi püs­pök. Vetési Albert a Kaplony-nemzetségből származott. A család a XIV. század közepén, Szatmár megyei birtoka után vette fel a nevet. Vetési Albert születési ideje még nem tisztázódott, feltehetően az 1400-as évek elején szü­letett. Atyja Vetési Jakab, Szatmár megyei alispán volt. öt gyermeke közül csak Albert lépett egyházi pályára. Tanulmányait bölcsészeti és humanista tudományok elsa­játításával, külföldi egyetemeken kezdte, majd később jogi tanulmányait Itáliában folytatta, ahol megszerezte a doctor utriusque juris címet. Vetési Albert egyike azok­nak az egyházi pályán működő férfiaknak, akiket hiva­tásuk mellett az ország politikai helyzete is érdekelt és diplomáciai ügyek intézésére is szívesen vállalkozott. En­nek eredményeként egyházi pályája gyorsan ívelt felfelé, 1451-ben már az erdélyi káptalan püspöki helynöke. Első diplomáciai megbízatását Hunyadi Jánostól nyerte. Egy Itáliába induló küldöttségnek volt a tagja, melynek fel­adata V. László kiszabadítása volt. Utuk eredménytelenül végződött. Hunyadi János másodszor 1453 tavaszán diplo­máciai üzenettel Milánóba küldte. 1455-ben V. László és Hunyadi János országos főkapitány megbízottjaként is­mét Olaszországba utazott, hogy a törökök elleni hadjá­ratról tárgyaljon. Először a senatussal folytatott megbe­szélést, majd az új pápát 1П. Calixtust sikerült rávenni a törökök elleni hadművelet megkezdésére. 1456-ban az er­délyi káptalan prépostjává nevezték ki, majd a következő év elején nyitrai püspökké lépett elő. Vetési V. László halála után Mátyás királlyá választá­sán buzgólkodott, aki trónralépése után titkos kancellár­jává nevezte ki, majd nem sokkal ezután — 1458-ban — veszprémi püspöki rangra emelte. E méltóságában III. Calixtus pápa is megerősítette." Vetési 1459 márciusában mint Mátyás király megbízott­ja járt az újonnan megválasztott pápánál II. Piusnál, ki­rálya hódolatát tolmácsolni. A magyar küldöttség Siená­ban üdvözölte a mantuai kongresszusra útban levő pápát. A veszprémi püspököt az 1460. június 25-ére kitűzött, de elmaradt olmützi értekezlet színhelyén is ott találjuk. 1463-ban ismét olaszországi útra küldi a király, hogy a tö­rökök elleni hadjáratra segítséget kérjen. 1474. novem­ber végén ismét a velencei köztársaságba megy, ugyan­csak a törökök elleni hadjárat megkezdésének ügyében. Útközben kapták azt az utasítást, hogy csatlakozzanak a királyi küldöttséghez és kössék meg Nápolyban Beatrix királyné és Mátyás jelképes esküvőjét. Vetési Albert külföldi diplomáciai szereplésére 1475-ből találhatók az utolsó utalások. Régi hagyomány volt a magyar történelemben, hogy a magyar királyné koronázási joga a veszprémi püspököt illette meg, s e jogok által jutott Vetési abba a helyzet­be, hogy a székesfehérvári székesegyházban a királyné koronázásakor a misét б celebrálta és helyezte a szertar­tás közben harmadmagával Beatrix fejére a magyar ko­ronát." Vetési Albert életét és diplomáciai tevékenységét szükségesnek tartottuk ismertetni, különös tekin­tettel annak itáliai vonatkozásaira. Ennek egyrészt az volt a célja, hogy rámutassunk a veszprémi püs­pök és a magyar feudális világi arisztokrácia kap­csolataira. A XV. század második felében az olasz emlékanyag nagyarányú behozatala a szoros ma­gyar—olasz családi kapcsolatok következtében szinte természetes lett. A vezető állami hivatalokba a ki­rály feleségének rokonai, vagy kíséretének tagjai kerültek. Ez egyben magyarázza is az itáliai művé­szet termékeinek nagyarányú beözönlését. Ez a kap­csolat nem korlátozódik csupán Mátyás uralkodásá­nak idejére, hiszen ezeknek már igen nagy múltja van, mely a kereskedelmi importon túlmenően, olasz kézművesek magyarországi letelepedésében is meg­nyilvánul. Az előzményeket csak a miseruha tulajdonosának, Vetési Albert személyének jelentősége miatt vázol­tuk. Sajnos a Mátyás király uralkodása utáni idők­ben, a XVI. században az országot dúló török hadak és a hódoltsági időszak hosszú ideje nemcsak a vi­rágzó szellemi életet törte össze, hanem az előző korok anyagi, művészeti javainak is nagyrésze el­pusztult. Ugyanez a helyzet a veszprémi egyház­megye területén is, ahol a törökök pusztítása a kö­zépkori emlékek legtöbbjét megsemmisítette. Bizto­sak lehetünk abban, hogy a neves humanista és szé­leslátókörű főpap, Vetési Albert, utazásai során a 218

Next

/
Oldalképek
Tartalom