A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Sági Károly: A vörsi langobard temető újabb ásatási eredményei

A déli rész a fiatalabb nemzedék temetkezési helye, ahol az üres foltokat találjuk a temetőben. A férfi sírok hiányát háborús veszteséggel magyarázhatjuk, mely a vörsi temető langobard nemzetségét a pannóniai tartózkodás második felétől érte. A háborús veszteségek pótlására Paulus tudósítása szerint rabszolgafelszabadításra is sor került a langobardok korábbi történetében.36 A langobardok Elba vidéki hazájukban a férfiakat és a nőket következetesen külön temették el. A női temetőbe kerültek a félszabadok, rabszolgáit és gyerekek is.37 A vörsi temető férfi sírjaiban megtaláljuk a pajzsot, amelynek a maradványai előkerültek a 3., 5., 9., 30., és 34. sírokban. A pajzs a germán világ kedvelt fegyvere, amelynek elnyerése után viselhetett csak fegyvert az ifjú.38 Ilyen értetelemben a szabad ember jelképe. A temető férfi sírjai tehát szabad harcosok temetkezései voltak. A langobardok merev temetkezési szokására a hegykői temetőben mindössze annyi emlékeztet már, hogy az egységes

1 nemzetségi temető külön szárnyán van a férfiak és külön a nők temetkezése. Hegykőn a férfiak temetőrészébe kerültek a gyermekek és egyéb jognélküliek is.39 A vörsi temető, mint láttuk, már ennél is fejlettebb és nemzetségi ágak, illetőleg családok szerint alakult ki. A sírgödrök általában 100 cm széles, az esetek többségében függőleges falú aknák. A 19. és 20. számú síroknál megfigyelhettük, hogy a szélesebben kezdett gödröt később szűkítették csak össze a kívánt szélességre. Ennek az eljárásnak egyszerű gyakorlati rendeltetése volt csupán és a mély síroknál az omlásveszély meggátlását célozta. Hasonlót az intercisai későrómai temetőben is észleltünk.

40 A vörsi temető sok éves ásatási tapasztalatából tudjuk, hogy koratavaszi időben a mély, függőleges falú ároknál gyakori volt a laza szerkezetű, homoktalaj omlása. Más évszakokban omlást nem tapasztaltunk. Nem tartjuk lehetetlennek, hogy az említett sírok a téli hóolvadás után kerültek a földbe. A most mondott gyakorlati célú megoldást azonban nem szabad összetévesztenünk a 21. számú sírnál megfigyelt sírkiképzéssel, melynél a temetkezés közelében éles lépcsővel szűkítették össze a sírgödröt, azért, hogy a lépcsőre gerendázatot fektetve, a sír földjét jobban távol tudják tartani a temetkezéstől. Hasonló megoldást a hazai és itáliai langobard temetkezéseknél több esetben megfigyeltek már.41 A magyar néprajzi párhuzamok szerint, úgynevezett „fenékpadmalyos" sírok ezek, melyeknek az utótemetkezés megkönnyítése a céljuk.42 Közös férfi és női temetkezést, mint említettük már, több esetben is tapasztalunk a vörsi temetőben, megfigyelhetünk közös női és gyermek sírt is. A hazai anyagból 70 utótemetkezésekről is tudunk,43 feltehető tehát, hogy a langobardoknál is utótemetkezés előkészítése volt a célja a vörsi 21. sírnál tapasztalt sírkiképzésnek. Alaprajz szerint a sírok egyszerű téglalap alakúak, vagy a téglalap sarkai le vannak kerekítve. Ezt a két alaprajzi formát az itáliai langobard temetőkben is megtaláljuk.44 A hazai gepida temetőkben a téglalap alak az általános, lekerekített sarkú sírgödrök csak szórványosan jelentkeznek.45 A sírgödör alakjának magyarázatát a koporsótípusok elemzéséből kapjuk meg. A vörsi temetőben több sírban megfigyelhettünk egy olyan koporsótípust, melyet egy fatörzsből faragtak ki és két, teknőszerű részből illesztettek öszsze. A koporsó fej és láb felőli része megvastagszik és félkörívesen záródik. A 10. és 17. számú síroknál a koporsó alakját pontosan megfigyelhettük. A koporsótípus a 10., 14., 15., 17., 19., 20., 21., 26., 30., 31., 33., 34., 37. számú sírokban volt kimutatható. A koporsó készítési módjával kapcsolatban is vannak megfigyeléseink. A megfelelő átmérőjű fatörzset a kívánt hosszúságban levágták, majd hoszszában kettéhasították. A faragásnál a fát égették is, mert a 17. sírnál a mellékletek koporsóval érintkező felületén kormozódást tapasztaltunk. Ezt a technikát a balatoni úgynevezett „bödön" hajók készítésénél figyelték meg a néprajzosok.46 A fatörzsből faragott koporsó a bronzkortól kezdve kedvelt volt a, germánoknál.47 A bödönhajó és a fatörzs koporsó rokonságára E. Salin is rámutat a Lex Salica „noffus" vagy „nauffus" szavának „nau" töve alapján, amely az ófrancia nyelvben hajót jelent.48 A csónak és koporsó kapcsolata, valamint a koporsó, illetve csónak alakjának megfelelő sírgödör az ősi csónaktemetkezésre emlékeztető utalás. Ez az ősi temetkezési szokás49 a vegyes sírgödörforma szerint ebben az időben gondolati tartalmát vesztette már és csupán hagyománytiszteletnek tekinthető. Ezt a vörsi temető más koporsótípusa is bizonyítja, mint erre alább rátérünk még. Az említett vörsi fatörzs koporsónak megfelelő forma került elő Tiszaigaron, ahol Milesz Béla tölgyfából vájt, vályúszerű koporsót figyelt meg, 9—10 cm oldalfal vastagsággal, amely a fejnél lekerekedve 15—20 cm-re szélesedett ki. A sírnak melléklete nem volt.

50 Keszthelyen, az úgynevezett „városi temető" 25. sírjában L. Kovrig Ilona talált fatörzsből vájt, teknő alakú koporsót, amely a láb felől kereken záródott, a fejnél egyenes végződésű volt. Fedelet nem észlelt és a sírban mellékletet nem talált. 51 A franciaországi Autun-i múzeum fehér márvány szarkofágja fejnél és lábnál le volt kerekítve és alakja a vörsi, említett koporsótípussal egyezik.52