A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Sági Károly: A vörsi langobard temető újabb ásatási eredményei

Egy másik koporsóformát is megfigyeltünK a vörsi temetőben. A koporsó alakját a már korábban, leírt 7. számú női sírnál észleltük legtisztábban.53 (33. kép.) Ez a gerendákból ácsolt koporsóforma jelentkezett Vörsön az említett síron kívül a 23. és 24. számú síroknál is. A temető használatának utolsó éveire eső legfiatalabb sírok kivételével, a másik két korcsoport sírjainál megtaláltuk a koporsóformát. A koporsót Vörsön tölgy gerendákból ácsolták. Ez a fejnél szélesebb, lábnál keskenyebb, láda forma koporsó alakjában egyezik a nyugati germán világ szarkofágjainak és kőláda sírjainak alakjával, amire sok példát lehetne említeni.

54 Érdekesebb számunkra, hogy ez a vörsi ácsolt koporsóforma megegyezik a zalavári IX. századi temető úgynevezett „nagykoporsós" típusával, melyben kutatóink szláv hatást látnak.55 A vörsi példa szerint germán hatás sem mellőzhető a zalavári koporsóforma eredetének vizsgálatánál. Kis, ácskapocs formájú koporsószegeket találtunk a 2., 3., és 25. számú sírokban. A koporsó alakjára ezeknél nemi kaptunk adatokat. Ugyancsak koporsós temetkezés volt a 9., 12. és 35. sírban is, de a koporsó alakját ezeknél sem lehetett meghatározni. Mielőtt a koporsót a sírgödörbe tették, a sírgödör melletti tűzből parazsat szórtak a sírgödörbe. A 10. számú női sírnál juharfa szenet találtunk, a 11. számú, meghatározhatatlan nemű sírnál xylotomiai vizsgálatra alkalmas faszeneket. A 12. számú női, 17. számú női, 18. számú női és 21. számú női temetkezéseknél is juharfa szenek kerültek elő. A faszenek a sír földjében is; mutatkoztak, tehát a sír beföldelése közben is vetettek még parazsat a gödörbe. A sírgödörben rakott tűz, sírba szórt parázs jelentőségével az intercisai római sírok hasonló jelenségei alapján foglalkozhattunk már, arra az eredményre jutva néprajzi párhuzamok nyomán, hogy képzeletbeli ártó lények ellen tették ezt azért, hogy a halott egyedül legyen a sír lakója.56 Füzes Miklós a faszenek meghatározásával kapcsolatban rámutat, hogy a juharfának önmagában is védő, elrettentő szerepe volt,57 ami a mondottakat jól alátámasztja. A 30. sír késére vassókkal átitatott búzaszalma maradványok rozsdásodtak. A sírban fatörzsből faragott koporsóban feküdt a halott. A koporsó alját ezek szerint búzaszalmával bélelték ki. Ujabb fenékpusztai ásatásaink, VI. század végi germán temetkezésekből több esetben hoztak pörkölt búzaszemeket napvilágra a sír aljáról.58 A sírban rakott tűz és a gödörbe szórt parázs ezeknél a síroknál szinte általános, így a halott alá helyezett búzaszalmában maradt, kicsépeletlen szemeknek tekinthetjük ezeket is. A halottak felöltöztetve kerültek koporsóba. A langobard gyermeksírok mellékletekben általában szegények, egy-egy vas kés és edény szokott csak a tartalmuk lenni.

sa A vörsi gyermeksírok kirablása azt mutatja, hogy ezekben a sírokban is volt értékesebb mellékletanyag, ami főleg a ruházathoz tartozhatott. A fülbevaló viselése nem tartozott a langobard női divathoz, a fülbevaló teljes hiánya jellemző temetőikre.60 A vörsi temetőből sem került elő egyetlen példány sem, sőt oxidnyomokat is csupán a 8. számú női sír koponyájának jobb oldali járomcsontján észleltünk.61 A 17. számú sír hajtűjéneK fekvése szerint a 8. sír oxidnyomai is hajtűtől származhatnak. A fülbevaló hiánya a későavar idők úgynevezett „Keszthely kultúrájának"62 etnikuma szempontjából lényeges számunkra. Korábban, a vörsi temető első sírjainak ismertetésekor a Keszthely-kultúra alaprétegét 568 után vidékünkön maradt langobard etnikummal igyekeztünk azonosítani.63 Ha figyelembe vesszük viszont, hogy a Keszthely kultúra viseletében akkora szerepet játszott a fülbevaló, hogy a, végén óriásira nőtt kosaras függői fülben való viselésre alkalmatlanok voltak már és fejfedőre varrva hordták ezeket,64 a feltételezés elesik. A langobardok visszamaradásával kapcsolatos nézetünket egyébként a fenékpusztai 2. számú ókeresztény bazilikában talált VI. század végi nyugati germán temetkezések ismertetésével kapcsolatban módosíthatjuk már, rámutatva, hogy a Keszthely-kultúra etnikai alaprétege langobard időkben /vidékünkre költözött nyugati germán alemann csoporttal azonosítható.65 Ennek a csoportnak köznépi temetőjét legújabb ásatásunk során sikerült is megtalálnunk. Ez a temető világosan mutatja, hogy népe a későbbi Keszthely-kultúra divatja szerint öltözött és 568 után is lakóhelyén maradt vissza.66 A hajtű nem általános, de néha előforduló melléklete a langobard női síroknak.67 A vörsi temető 8. sírjában a koponyán észlelt oxidnyomok, mint említettük, hajtűtől származhatnak. A 17. számú síibal halántékán fekvő bronz tűnek ugyan átlyukasztott foka van, azonban számos olyan analógiát ismerünk, ahol a hasonlóan átlyukasztott tű szára olyan díszítésekkel van ellátva, ami miatt varrásra alkalmatlan lett volna.68 Ezek szerint a 17. számú sír sima testű tűjében (22. kép 3.) is hajtűt láthatunk, melynek átlyukasztása valamilyen dísz, szalag stb. felerősítésére szolgálhatott. Fátyolra, homlokszalagra is van példa a langobard női viseletben.69 A vörsi temető 11. sírjának koponyáján észlelt oxidnyomok rabláskor eltávolított homlokszalagból származnak. 71