A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Éri István–Takáts Vilmos: A nagyvázsonyi Kinizsi-vár famaradványai

NAGYVÁZSONY KINIZSI -VAB TAB^ASVCbCM NY-I OLDALTALA /BtLS* 1ÍAPUTOEONY UOMLOIÍZATA/ 0 _ 1 2 д

м Ny-i részében helyeztük el őket a medence fenekén, így a vár feltárása során előkerült nagyméretű famaradványok a már említett É-i nyakfalon kívül eső második cölöpsor és a kápolna ÉNY-i sarkán feltárt XVII. századi, kb. 40 db-ból álló cölöpalapozás kivételével, konzerválás után mind

1 víz alá kerültek. A nagyméretű, ásatás folyamán előkerülő, faszerkezetek állagvédelme rendkívül kényes és nemzetközi viszonylatban sem teljesen megoldott feladat. Ismert dolog, hogy a fa kémiai szempontból •egyike a legtartósabb, legellenállóbb szerkezetű anyagoknak. Ugyanakkor biológiai tényezők, elsősorban gombák, baktériumok, bizonyos körülmények között a szabad levegőn is elpusztítják, lebontják a fa anyagát. Valószínű tehát, hogy a régészeti fatárgyak megmaradása vagy meg nem maradása függ a talajnak a biológiai tényezőkre kedvező vagy kedvezőtlen kémiai és fizikai körülményeitől. Sok bomló 317. kép. A farkasverem ÉD-i irányú, a hídpillérnél készített metszetfalának részlete Abb. 317. Detail der Wolfsgrube in NO-Richtung, Ausschnitt beim Brückenpfeiler 348 316. kép. A belső kaputorony homlokzata a farkasverem felől Abb. 316. Front des inneren Torturmes, von der Wolfsgrube besehen fehérjét tartalmazó talajokból, pl. temetőkből, hajdani szemétlerakodó helyekről, pöcegödrökből, továbbá mocsaras vagy tőzeges talajokból nagyon sok fatárgy került elő aránylag jó állapotban, itt valószínűleg a talajok ammóniatartalma, lúgossága játszott szerepet. Más esetekben az mentette meg a leletet, hogy még a teljes biológiai pusztulás előtt a talaj feltöltődése folytán szárazabb környezetbe került. Egészen száraz talajokban, pl. homokban természetesen szintén sokáig megmaradnak fatárgyak. Ezek a biológiai hatások nem egyformán érik a fa anyagának valamennyi alkotórészét. Elsősorban a cellulóz és a gyantás inkrusztáló anyagok, tehát azok, amelyek a fa szerkezeti szilárdságát adják, bomlanak el. A vázalkotó lignin aránylag épen marad. A nagyvázsonyi famedence anyaga (tölgyfa) mikroszkóp alatt nagyon csekély cellulózreakciót adott (klórcinkjódos festés), ugyanakkor a sósavas floroglucin a lignitszerkezetet határozottan jelezte. A Nehézvegyipari Kutató Intézetben dr. Korányi György igazgató gőzkromatográfiás és derivatográfos méréseket végzett több régészeti falelet, köztük a nagyvázsonyi medence cellulózlignin arányának eltolódásával kapcsolatban. Noha e vizsgálat eredményei csak nagyobb számú régészeti és recens fa-? anyag megvizsgálása után lesznek kiértékelhetők, annyit biztosan meg lehet állapítani, hogy a régé-