A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Éri István–Takáts Vilmos: A nagyvázsonyi Kinizsi-vár famaradványai

NAGYVÁZSONY KINIZSI-VAR A 240 X 320 cm-es alapterületű medence fenékdeszkái három К—Ny-i irányú 40 X 33 X 15 cm-es talpgerendán feküdtek (310. kép). Ezeket a korai udvar szintje alá helyezték, közeiket s a gödör szegélyét vízzáró agyagréteggel töltötték be újra. A talpgerendákra merőlegesen 6 db 30—40 cm szélességű, kb. 10 cm vastagságú pallót fektettek. Ezeket két-két vasszöggel erősítették a gerendához, egymáshoz horonnyal illeszkedtek. Szorosan a pallók széléhez rögzítették négy oldalon a medence egymásbacsapolt oldalfalait. Mi csak a legalsó, 20 cm vastag és kb. 50 cm felmenő magasságú sort találtuk meg. Valószínű azonban, hogy az oldalfalak eredetileg magasabbak voltak, a korabeli udvarszint fölé emelkedtek, sa medence feltehetően fedett is volt. A jelenleg 200 X 280 X 50 cm belméretű medence kb. 3 m3 víz tárolását tette lehetővé (311. kép). Közvetlenül a középső talpgerenda mellé, az e helyen átlyukasztott palló alá helyezték le a medence alsó kifolyócsatorna ját. Ez K-i irányban, a védőfolyosón keresztül a K-i várárokba vezette ki a vizet. A XVII. században, a kőmedence készítésekor, a famedence, egyidejű betöltésének alkalmával a fából készült csatornarendszer további darabjait kiszedték s helyettük ugyancsak másodlagosan fel311. kép. A famedence alapraj za Abb. 311. Grundriss der hölzernen Bassins 310. kép. A famedence metszetrajza és oldalnézete Abb. 310. Querschnitt und Seitenansicht der hölzernen Bassins használt kőlapokból állították össze a korábbi nyomvonalát követő csatornát. A famedence előkerülése után, még 1958-ban megpróbálkoztunk a maradványok kreozottal történő átitatásával,

3 miután fontosnak tartottuk, hogy a medence a helyszínen maradjon s egyszersmind bemutatható is legyen. Ez az eljárás azonban nem bizonyult célravezetőnek, a konzerválás óta eltelt két év alatt az időjárás viszontagságai alaposan megrongálták (312. kép). Félő volt, hogy néhány év alatt teljesen elpusztul. Ezért próbálkoztunk meg az újabb, alább ismertetendő eljárással. Részben a teljes, a medence külső oldalfalára is kiterjedő konzerválás érdekében, részben pedig azért, hogy a medencét eredeti funkciójában mutathassuk be, a maradványokat ideiglenesen kiemeltük.4 A medence helyén a talpgerendák elhelyezésére is alkalmas méretű betonmedencét készíttettünk (313. kép). Ebbe került vissza a famedence. A betonmedencébe a vár kútjából a járószint alá süllyesztett vascsövön keresztül túlfolyásos rendszerrel állandóan cserélődő vizet vezettünk be, így a famaradványok teljesen NAGYVÁZSONY KINIZSI-VAR 344