A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Éri István–Takáts Vilmos: A nagyvázsonyi Kinizsi-vár famaradványai

312. kép. A famedence maradványai konzerválás előtt Abb. 312. Überreste des hölzernen Bassins von der Konservierung vízben állnak. A betonmedence és az eredeti famedence oldalfalainak vonalában a vízszint fölött összeácsolt, új fakeret közti részt felszedhető tölgyfalapokkal burkoltuk. A betonmedence aljában elhelyezett, ugyancsak vascsőből készített -kifolyóval bármikor leereszthető a víz, így a tisztítás és az időről-időre megismételhető konzerválás bármikor lehetséges (314. kép). A K-i ároknak a kapuvédőmű és a belső kaputorony közötti szakaszát már Turco alaprajza után ítélve is

5 régészeti, építéstörténeti szempontból jelentős helynek ítéltük meg. 1955-ben, a védőmü és a belső kaputorony feltárásának első szakaszában előkerült a XVI. sz.-i felmérésen is jelzett két nyakfal felső része. Az így közrezárt területen, a felső rétegben egy kései, a feltöltődésbe ágyazott hídszerkezet famaradványai már jelezték, hogy a „farkasverem" alsó rétegei további érdekességeket rejtegetnek. E rész teljes feltárására a K-i árok egészével együtt 1960 nyarán került sor. A várakozásnak megfelelően, valóban figyelemreméltó objektumokat találtunk itt az alsó, 1 m-nél is vastagabb iszaprétegből kikerült XV—

XVI. századi apró-leletanyag kíséretében. Lényegében egy, az árkon átvezető, többször megújított hídszerkezetet és a hidat kétoldalt az ároktól elkülönítő, ugyancsak több ízben módosított palánksort tártunk fel, továbbá^ a már említett vízvezetékrendszer egy szakaszát (308. kép). Az átlagosan 550 X 650 cm belső alapterületű farkasverem É-i és D-i szélét eredetileg 8—9 db, 20—30 cm átmérőjű, egymástól 40—60 cm távolságra levert cölöpsor határolta. A cölöpök közét feltehetően vesszőfonás töltötte ki. A cölöpök alsó, állandóan vízben, iszapban álló része napjainkig meglepő épségben, gyakran kéreggel együtt maradt fenn, felmenő része nyilván még a XVI—

XVII. század folyamán korhadt el, hiszen a farkasverem ÉK-i sarkában a korábbiak csonkjához illesztett pótlások legalább egyszeri megújításukról tanúskodnak (315. kép). Az 1959-ben készült alaprajz a D-i oldalon már jelzi a cölöpök külső síkja mellé kőből épített nyakfalat, az É-i nyakfal ennél valamivel később készülhetett. (Itt egyébként a nyakfalon, tehát a farkasvermen kívüli árokrészben egy második, jóval nagyobb átmérőjű darabokból álló cölöpsor maradványai is előkerültek.) A jelek szerint tehát a cölöpsorokat a vár nagyarányú, Kinizsi-kori átépítésekor, vagy közvetlen utána, legkésőbb a XV. század, végén verték le. A XVI. sz. második felében viszont funkciójuk már megszűnt. 313. kép. A famedencét magába foglaló betonmedenee Abb. 313. Betonbassin, enthaltend das Holzbassl* 345