A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei

rült elő, ami egymaga is bizonyítja helyi termesztését. Sajnos e kis töredék alapján további meghatározás nem lehetséges. Termesztésének lehetőségét igazolja Paulus Diaconus leírása:

51 „A vetések az aratási időn túlhaladva érintetlenül várták az aratókat", amely szerint termesztéssel maguk is foglalkozhattak. Ugyanis még ebben az időben is nagyon nehéz elképzelni, hogy gabona szükségletét egy nép rablóhadjárat útján szerzi meg. Termesztés ük ugyanis nem volt olyan magas fokon, hogy a szükséges mennyiséget ily úton megszerezhették volna. De ha a kívánt mennyiség össze is gyűlt volna, a sereg nagyrészét kénytelen felélni, s a többit pedig el kellett szállítaniuk. Ez az akkori utak és közlekedési eszközök mellett, csaknem lehetetlen. A fenékpusztai VI—

VII. századi germán temető eddig feltárt sírjaiban három alkalommal is találtunk szenült búza szemtermést. Ez szintén a holttest alá helyezett szalmából származik, amelyet a sírban levő parázs égetett meg. E kérdésre a fenékpusztai temető feldolgozása során majd kitérünk. Néprajzi adatok is igazolják feltevésünket. Battonya környékén 1940 táján a koporsóba esetenként szalmát helyeztek, s azt háztáji szőttessel (száda) letakarták, s úgy fektették a halottat a koporsóba. Másutt faforgácsot helyeznek a koporsóba. Tehát mindössze két fajt tekinthetünk a temetőben termesztett kultúrnövénynek. Paulus Diaconus leírásában szerepel még a szőlő is.52 így nem lenne meglepő, ha a vörsi langobardoknál akár telepről, akár köznépi temetőből ez a növény is előkerülne. Textíliák. Szorosan összefügg a kultúrnövények kérdéséve] a textíliák kérdése. A temető 37 sírjából 14-ben találtunk textiliát. Ezek közül mindegyik sírban lenkelme volt, csupán a 15. sírban volt mellette még gyapotszövet is. Velük kapcsolatban kérdések merülnek fel: valamennyi lenkelme helyi készítésű-e, vagy van-e közöttük import áru? Ismerhették a gyapjúkelméket is? És ha igen, miért nem találjuk nyomát anyagunkban? Az: ismertetett anyagok leírásakor már felfigyeltünk néhány technológiai kérdésre. Az 5. sír szőnyegrojtja volt az egyetlen eset, amikor színezés nyomát sikerült kimutatni. A többi esetben a kelmék mind fehérítetteknek bizonyultak. A fehérítést természetesen nem zárja ki a színezés, sőt feltételezi azt, mint előzményt. Azonban a többi mintárál is a klór-zink-jódos reagenssel való kezelést savas feltárás előzte meg. Kék, vagy esetleg más szín egyetlen esetben sem jelentkezett. Ezért utólag minden mintát híg lúgos oldattal kezeltünk. Színezék nyoma ez esetben sem jelentkezett. Az egyetlen színezett anyag tehát a szőnyeg rojtozata, amely kidolgozásában is kiválik a kelmék túlnyomó többsége közül. Ezért jogosnak látszik feltételeznünk, hogy import áruval (szőnyeg) terítették le a kettős sírt. Ugyanitt vászonszövet darabkáit is találtuk. Első látásra olyan vélemény alakult ki, hogy az a szőnyeg alapszövetét képezte. Ezt látszott megerősíteni az a körülmény, hogy a vászon meglehetősen ritka, s így különféle szőnyegtechnikai megoldásokra igen alkalmas. A két minta együvétartozásá'L azonban csakhamar el kellett vetni, mivel a vászonszövet nyomai a szőnyegrojtozaton, tehát a szőnyegvégződés alatt is mutatkoznak a pajzsdudoron. A később elmondandók alapján házi, azaz helyi készítménynek tartjuk mintánkat. További importnak tartjuk a 9. sír nemzetségjelének vásznát, a 15. sír vascsatján talált női és a 33. sír női felsőruha vásznát. Ugyanis a kikészítés technológiájának nyomát erősen magán viseli. A közölt fényképeken ugyanis kalanderezés nyomai figyelhetők meg: nyomás következtében a kötéspontok szétlapultak, a szövet tömöttebb,, s a felület simább. A kalanderezés mértéke a 9. sírnál a legnagyobb, legkevésbé a 33. síré tömített. Ezt az eljárást már egyetlen hengerpárral is el lehet végezni. E magasabbfokú technológiai munkát valószínű

leg csak ipari központokban, nagyobb műhelyekben végezték el, ahol az; eszköz adott és nagy termelési gyakorlattal rendelkező egyének dolgoztak. E munka háziiparszerű termelésre nem enged következtetni. Az anyag leírásaikor felhívtuk a figyelmet a 11., 14. és 32. női sírok hullámosított vászonszövetére. Hasonló eredményt érnének el piké (2 lánc és 2 vetülékfonalrendszerű kelme), vagy félpiké (2 láncfonal és 1 vetülékfonalrendszerű kelme) szövésmóddal. A vizsgálatok azonban nem tudtak 2 egyirányú fonalrendszert kimutatni (lásd leírást). Ezért a meglehetősen szabályos bordázottságöt csak telítőanyagok (appretúra) bevitelével képzelhetjük el, amelyet kezelés után bordázott felületű hengerpáron félszáraz állapotban keresztülhajtották. Ilyen apretúra anyagoknak számít a természetes anyagok közüli a keményítő, dextrin, gyantaféleségek és szilárdabb glicerinzsírsavészterek. Közülük legellentállóbb a gyantacsoport, amely azonban nagyon törékeny lenne, s ezért számításunkból elvetendő. A többi említett telítőanyagok valószínűsége már nagyobb. Vizsgálataink során ilyen anyagot kimutatni mikroszkóppal nem sikerült. Tekintettel arra, hogy a konzerválódás folyamán némi cellulóz megmaradt, fel kell tételeznünk, hogy keményítő alkal335