A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)
Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei
mazása esetén a vízben kevéssé oldódó anyagból valamelyesnek meg kellett volna maradnia. Ezért dextrinre kell gyanakodnunk, amely vízben kilúgozódihat. A glicerin-zsírsavészterek csoportja szintén számításba jöhet (viasz). Igen érdekes a 23. női sír tört sávoly kelméje. Elkészítéséhez már olyan felépítésű szövőszék keli, amelyhez egy szálrendező és legalább két nyüst tartozik. Ily bonyolultabb szövőszék szintén nem háziiparszerű termelésre enged következtetni. A 30. sír szőnyegrojtozata és vászna, a 37. női sír felsőruházatának vászna véleményünk szerint bizonytalan származású. Végezetül összességében kell szólanunk a többi, eddig nem említett textiliákról. Legnagyobb részükön feltűnő, hogy a fonalak között általában egy átlagfonálnyi távolság van. Ez a jelenség mindaddig elkerülte figyelmünket, míg más célzattal, szövószékrekonstrukció modellt készítettünk. Ekkor kiderült, hogy a legegyszerűbb vászonszövés esetében a szerkezet csak úgy működhet, ha a páros elhelyezkedésű szálakat áthurkoljuk, majd a nyüsthöz kötjük, így a vászonszövetben többé-kevésbé egy fonálnyi hézagok maradnak láncirányban. Vetülékirányban a hézagok mérete viszont attól függ, hogy a borda milyen vastag, mekkora erővel üti be a szálakat, valamint a páros és páratlan számú szálakat a szálrendező milyen távol tartja egymástól stb. Tehát ezek arányainak változtatásával a vetülékvetülék közötti távolságot a lehető legegyszerűbb szövőszéken is akaratlagosan változtathatjuk. Ezen megfigyelés arra enged következtetni, hogy a langobardok ezeket a vásznakat helyben, a neolitikus szövőszéknél alig fejlettebb eszközökkel állították elő. Ezen a szövőszéken elő tudták állítani könnyűszerrel a 30. és 37. férfi sírok háromfonalas sávolyszövetét, ha a szövőszék szálrendezőjén és nyüstjén kívül még egy nyüstöt alkalmaztak, ami még nagyobb zavart nem idéz elő szövés közben. A leírásban felsorolt szövéshibák és a most elmondottaK alapján ezeket a szövetdarabkákat is házi, helyi készítménynek tartjuk. Mindkettő férfi sírból származik, s minden bizonnyal ruházatból való. Mint láttuk, a textiliák valamennyien lenből, illetve egyetlen esetben gyapotból készültek. A törtsávoly és a két sávoly kivételével azonban mind vászonszövésúek. A vászon meglehetősen rugalmas, legellentállóbb szövetféleség, azonban nem elég hőszigetelő. A kevésbé ellentálló, de rugalmasabb sávoly már melegebb. A törtsávoly ráadásul nem is ruházatból, hanem valószínűleg ruhából kimaradt darabkából származik. Az pedig elképzelhetetlen, hogy 41 vázas temetőben, amely 22 év alatt települt, téli időszakra csak két haláleset esne. Ezért azt kell gondolnunk, hogy ezen anyagokat más, melegebb szervesanyagokkal pótolták. Elsősorban szűcsárukra, nemezre és gyapjúra gondolunk. Mindhárom anyag legfontosabb alkotórészei a különböző szőrképletek. Ezek anyaga keratin, amely fehérje alapanyagú. A savak hatását jobban bírja, viszont a híg lúgok huzamosabb idő alatt károsítani képesek. A holttest bomlásakor keletkező ammónia (NH,) vízben oldva hidroxidot képez. Ugyancsak и talajban fémtárgyak közelében tetraminhidroxidok keletkeznek, amelyek mind károsítják a keratint. Viszont a gyengébb savakat elég jól állják. így előfordulásukkal csak savanyú talaj esetében számolhatunk, mert sírjainkban nincs biztosítva olyan közeg, amiben megmaradhatna. Ilyen savanyú talajú területen végzett ásatásig hipotézisekre vagyunk utalva, hogy vajon a langobardok a gyapjúkelmét ismerték-e vagy sem» Tekintettel arra, hogy két langobard temetőből is említ juhcsontokat Werner könyve. 53 valószínűleg ismerték a gyapjúfeldolgozást is. E témakörön belül még néhány megfigyelést кеП szóvátennünk. A temető lentextiliái közül csak a 23. sír varrófonala nyers fonál, a többi valamennyi fehérített. Ez könnyen érthetővé válik számunkra, ha arra gondolunk, hogy a fehérítés legegyszerűbb formája az úgynevezett „gyepfehérítés", a mosás és az azt követő szárítás. E folyamatnak ugyanis, az a lényege, hogy a nedves; kelmét kiterítik a napra és időnként átpermetezik vízzel. A víz az ultravio]a sugarak hatására hidrogénperoxiddá (H 2 0 2 ) oxidálódik, amely csakhamar elbomlik vízre és in stata nascendi állapotban levő oxigénné, ez utóbbi anyag a fehérítést elvégzi. Az 5. sír vásznának leírásakor megemlítettük, hogy a lánc- és vetülékfonalak ellentétes sodratirányúak. Ez meglehetősen érdekes, mert ez az egyetlen ilyen összetételű szövet temetőnkből, pedig a két fonálrendszer ellentétes irányban sodort fonalainak alkalmazása kihatással van a kelme kopásállására: egy sodratirányú fonalak alkalmazása esetén könnyebben elfűrészelik egymást. A fonalakon elviselésnek, bolyhosodásnak nyomát csak bomlófélben levő kelméknél találtuk, s ott is csak a szöveti elrendezés szélétől kezdve. Ez arra enged következtetni, hogy a temetkezések alkalmával általában jó állapotú, vagy esetleg új ruhát alkalmaztak. Hiedelmek. Mint már az anyagleírásnál több alkalommal bizonyítottuk, az eszközül felhasznált fák kiválasztása minden esetben a legmegfelelőbb fajra esett. Ez pe336
