A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei

ged következtetni, hogy a kirablás akkor történt meg, amikor a tok nagyjából Fett sókkal volt átitatva, a szőrzetet pedig a lúgos bomlástermékek már leoldották. Ez véleményünk szerint itt 15 év múltán következhetett be. Varrófonál. A tokot úgy készítették, hogy a bőrt húsoldallal befelé összefordították és a széleit öszszevarrták (301. kép 3). A varrást 2 tűvel végezhették, egymással szemben az úgynevezett „előreöltéssel" (305. kép). Az alkalmazott ár téglalapalakú vékony penge volt. Az alkalmazott varrófonalból a preparálás folyamán körülbelül 1 mm hosszú különálló darabot sikerült kiemelni. Ez alapsodrat, amelynek átmérője mintegy 0,76 mm

t és sodratiránya „S". Sodrása közepes, de nem egyenletes. Ennek következtében az átmérője is változik. Sodratszáma a méretek miatt nem meghatározható. Minden jel arra mutat, hogy házikészítmény. A vassóktól teljesen átitatott különálló darabkát két részre osztva minőségi vizsgálatokra alkalmaztuk. Felét híg savban feltártuk és anyagát klórcinkjódos készítményekhez és a lignin reakció megfigyeléséhez használtuk fel. A háncsrost eredetre utaló rostokon az eltolódási vonalak sűrűn helyezkednek el. A feltáratlan anyagot vízben való puhítás után maceráltuk, majd mikroszkóp alatt réztetraminhidroxidos oldódását kísértük figyelemmel. Ez azt bizonyítja, hogy nyers lenrostból (Linum sp.) készült a fonál. Színezést egyetlen esetben sem sikerült kimutatni. Szövet. A késtokra 1,2 cm hosszúságban kelme darabkája ragadt (301. kép 4). A textiliát alapsodratokból szőtték, amelyeknek átlagos átmérője 0,39 mm, Szövésmódja vászon. A kötéspontok némileg eltávolodtak egymástól (0,39—0,43 mm), s így kissé szitaszerűvé vált. A fonalak sodrásiránya „Z" mindkét irányban. Sodratszámuk a megtartás miatt nem meghatározható. Csak nehezen tudtunk nyerni anynyi szálasanyagot, hogy a struktúrát megfigyelhettük, valamint a meghatározást réztetraminhidroxidos oldással elvégezhettük, amely szerint a késtokhoz; fehérített len (Linum sp.) vászon ragadt. b) Szűrőkanál tokjának textiliái. E meglehetősen gazdagé és kirabolt sírból csont merevítésű bőrtokban egy lyukgatott ezüstkanálka feküdt. A nyele vas volt, arany borítással. A lelet in situ kiemelés után földkockával került múzeumunkba. így preparáláskor sikerült a kelmék helyzetét megfigyelni. Merevítőszalag. A tok36 preparálásakor a bőrfalon belül, keresztirányban a fényképen (298. kép) jelölt helyen, kissé ferdén elhelyezkedő fordított „V" alakban vöröses-barnás korhadékcsík húzódott. Ennek visszahajló folytatásában, a mélyebb rétegekben néhány textiliadarabkát (300. kép 1—3) találtunk. Ezeket vas-, valamint rézsók itatták át. Ezért fel kell tételezni, hogy a tokon valamikor rézveretek is voltak, amelyek a bolygatás alkalmával szétroncsolódtak. A rostok mikroszkópos vizsgálatakor még ezüst jelenlétét is sikerült kimutatni. A kelmén erőteljes viaszbevonatot találtunk, amely dimetilbenzolos kezelésre leoldódott. Mikrokémiai vizsgálatok híján a kérdés eddig eldöntetlen, hogy impregnáló-anyagról, vagy hullaviaszról van-e szó? A viasz leoldása után a legjobb tartású darabot technológiai szempontból már vizsgálhattuk. Ekkor a szövet háromfonalas láncsávolynak bizonyult. A 306. képen az átlagos méreteknek megfelelően kissé sematizálva a szövet hajdani felnagyított képét hozzuk. A fonalak átmérője átlagosan láncirányban 0,73 mm, vetülékirányban pedig 0,5 mm. A sodratirányban a kétirányú fonalaknál nincs eltérés: mindkettőt „Z" irányban sodorták. A sodratszám nem volt mérhető, azonban annyi látható, hogy egyenletes és jól sodort. — Valamennyi darabja arra enged következtetni, hogy nem háziipari termékkel állunk szemben. Mint már említettük, a viaszt kénytelenek voltunk még a technológiai megfigyelések előtt leoldani. A qualitativ vizsgálatot megelőzően fontos feladatunk volt még a fémsók eltávolítása, amit savval kellett megtennünk. A törmelékből vékony tűvel preparálómikroszkóppal kiválasztottuk a használható részeket, majd felosztás után egyik részét gliceringelatinban lezártuk, a másik részét pedig klórcink jódban és réztetraminhidroxidban figyeltük meg. Meghatározás szerint ez az anyag is lenből (Linum sp.) készült. Sajnos a savas feltárás és a rendelkezésünkre álló kevés szálasanyag miatt nem dönthető el az a kérdés, hogy vajon ez is fehérített fonalból készült-e. Szűrőkanál pólyája. A kanálka 6 jól megfigyelhető rétegű vászonba volt becsavarva. A kanál kiemelése folyamán ezek helyzetét sikerült megfigyelni, s így ezeket kívülről befelé számozva fiőlázhattuk. A technológiai vizsgálatok szerint kétféle minőségű vászondarabba volt a kanál csavarva: a kanalat először finom textiliába csavarták (299. kép). Ez a textília a belső 5 rétegben azonosnak látszik. A 300. kép 5. alatt közölt ritka vászon a legbelső rétegből való, míg a 6. alatt közölt az 5. rétegből. Mindkettő alapsodratból áll, amelyek sodratiránya mindkét irányban „Z", átmérője átlagosan 0,33 mim. Az átlag kiszámításakor nem vettük figyelembe a 329