A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei

0,42 mm átmérőjű kirívó szálat. A kötéspontok távolsága átlagosan 0,33 és 0,3 mm. A legkülső rétegből igen érdekes ritkaszövésű vászondarabka került elő. Ennek szálait impregnálóanyag vonja be, s a lánc és vetülék által létrehozott szögleteket lekerekíti (300. kép 4). Az impregnálóanyag gyantaszerű termék, amelynek mikroanalizálása nem történt meg ez ideig. E vászondarabka rostjai átlagosan 0,3 mm átmérőjűek, s sodrásirányuk „Z". A kötéspontok távolsága hasonló a belsőbb rétegekével. A valószínűleg rituális funkciókra alkalmazott kanalat tehát 5 rétegű textiliába csavarták, s utána feltehetően a 6., azaz legkülső réteget, gyantaszerű kencével átitatták. A göngyöleg textiliáiból aránylag könnyen lehetett mintát venni. Struktúra és réztetraminhidroxidos oldódásuk alapján valamennyit fehérített lennek (Linum sp.) kell tekinteni. 26. sír. Ebből a sírból két textilmintát hozott napvilágra az ásatás. Valószínűleg a csaton talált kelme a felsőtestet borító ruházatból; a csatocskán lelt viszont az alsótest ruházatából származik. a) A csat alsó részén a konzerválás folyamán egy kisebb darab vászonszövet darabja tűnt elő (300. kép 8), amelyet sikerült egészben leemelni. Mindkét irányú fonalak „S" irányban sodrottak. Sodratszámuk meghatározhatatlan, közepesen sodrott. Fonalátmérő átlagosan 0,53 mm, A szöveti képen egyes fonalak félrecsúsztak. Házi készítménynek tartjuk. Kevés szálasanyagot tartalmazott, s így a meghatározáshoz teljes egészében fel kell használnunk. Szöveti szerkezete és oldódása fehérített lenre (Linum sp.) enged következtetni. b) A csatocskán ritkábbszövésű vászondarab látható (300. kép 7). Az előző mintához hasonlítva finomabb kelméből való. A fonalak itt is alapsodratok, amelyeket „S" irányban sodortak. Sodratszámuk szintén meghatározhatatlan, közepesen sodort. Fonalátmérőjük átlagosan 0,53 mm. Szerencsés véletlen folytán egy kis darabka meglehetősen sok szálasanyagot tartalmazott. Ezek struktúrája és réztetraminhidroxidos oldása fehérített len kelmére (Linum sp.) utal. Mindkét mintánál csak fehérítés tételezhető fel, színezés nem. 30. sír. Ebben a sírban három szövetleletünk került elő, valamennyi erősen átitatott a vassóktól. a) Sávoly darabkát sikerült az egyik ismeretlen 330 rendeltetésű vasdarabkáról leválasztani (297. kép 2). Szövésmódjára nézve háromfonalas sávolyok közé tartozik, azonban több helyen szövéshibából eredő lebegő szálat tapasztaltunk, amelyeknél a két lebegés helyett 3 vetüléken lebeg a láncfonal. A fonalak elég gyengén sodortak „Z" irányban. Átmérőjük 0,39—0,42 mm között ingadozik. Házi készítménynek tartjuk. A mikroszkópi megfigyelések alkalmával nem merült fel a színezés problémája. Struktúra és oldódása arra utal, hogy fehérített lenből (Linum sp.) való. b) Ismeretlen rendeltetésű vastárgy töredékén szálasanyagokból való mintázatot észleltünk. Ennek szélén látszik hogy vászonszövettel van dolgunk. Alóla egy önmaga mellé visszahajló sodrat indul ki. így jogunk van feltételezni, hogy szőnyeg maradéka, A szálasanyagok között e temetőben ez az egyik legrosszabb- tartású. Alig tudtunk belőle annyi rostot nyerni, hogy eldönthessük, vajon háncsrosttal állunk-e szemben? Oldódása a sok szennyező vassó miatt nem volt megfigyelhető. Struktúrája viszont határozottan

1 a len-kender frakcióra utal. c) A vaskéstöredék felső oldalán vászonszövet nagyon rossz állapotban levő lenyomata és 2 fonala volt megfigyelhető. Szálasanyaga rostokból állott, amelyek meghatározhatatlanok. Csupán annyit sikerült megfigyelni, hogy valószínűleg háncsrost eredetűek. 32. sír. Igen érdekes és jelentős darabokkal gyarapodtunk a 32. sír leleteit kísérő textiliákból. Különösen érdekes, hogy a hullámosított vászon több tárgyról került gyűjtésre, amelyek temetéskori helyzetéből a ruházatra is következtethetünk. a) Kisszíj vég alján, tehát valószínűleg a hajdani ruházat darabjaként hullámosított vászon darabkáját találtuk (297. kép 5). Felépítése mindenben megegyezett a 11. síréval, habár megtartása rosszabb annál. Struktúrája és oldódása szerint valószínűen fehérített lenből (Linum sp.) való. b) A bal lábszáron bizonytalan alakú vasdarabka feküdt. Laboratóriumi tisztításkor kiderült, hogy egy fémszegecsen levő hullámosított vászondarabkát takart a szennyezés (297. kép 3). Felépítésében e vászondarabka megegyezik az eddig leírt hasonló darabokkal. Megtartása és porlódása miatt azonban mérni nem sikerült az egyes szöveti elemeket. A szegecs valószínűleg a lábbeli szíjazatához tartozott. Ezt bizonyítja az is, hogy mellőle egy kis borda-