A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei

szőrök elszíneződése nem volt egyenletes. A szoká­sos ligninreakció minden esetben negatív volt. Jód­kénsav és propán -1.2.23.-triollal (glicerin) való festés halvány kékes felhősödést mutatott. Tehát a sejt­falak anyaga cellulóz. Érdekes volt a réztetramjn­hidroxidos oldódás is: a legtöbb helyen a rövid ideig tartó duzzadást gyors szilánkolódás követte. Az oldódás gyors és! tökéletesnek mondható. Keve­sebb helyen azonban az annyira jellegzetes gyöngy­soralakú duzzadások léptek fel. Ezen a részen is gyorsan következett be az oldódás. A kémiai reakciók tehát mindenben igazolták a morfológiai meghatározás helyességét. Ezért a min­tát gyapotból (Gossypium sp.) származónak kell tekintenünk. c) A vascsat felső peremére egy 0,8 cm hosszú és 0,6 cm vastag kétsoros szövetdarabka (296. kép 4) tapadt. A csatról történő eltávolítás után derült ki, hogy mindkét réteg a bőröv darabkájának felső felületén fekszik. A csatról leoldódó vassók cemen­tálták a két különböző anyagú leletet eggyé. A szö­vet zsákvászonszerű, és feltehetően a felsőruhából származik. A kétirányú fonalak között különbséget nem le­het tenni. Sodratirányuk „Z", átmérőjük 0,58—1,02 mm között váltakozik. A fonalak alapsodratból álla­nak. Sodratszámuk a megtartás miatt meghatároz­hatatlanok. A törmelékből kevés rostot nyertünk, amelyek között ép nem volt. Színezés nyomát nem találtuk. Az eltolódási vonalak sűrűn helyezkedtek a háncs­roston. A ligninreakciót néhány rost adta, ez azon­ban nem volt intenzív és nagyon kétséges volt. Réz­tetraminhidroxidos oldása nagyon jellemző módon a fehérített lenre (Linum sp.) utal. A minta szálainak lapultsága, amely a hézagok kitöltéséhez vezet, azt mutatja, hogy hengerpáron keresztül történt tömörítésen ment keresztül. 34 Ez minden bizonnyal importjelleget igazol. d) A vascsat alsó részein rendkívül rossz meg­tartású vászon jelei mutatkoznak. A fonalak átmé­rője bizonytalan, azonban annyi megfigyelhető, hogy közepesen sodort „Z" irányban. Alig néhány rostot sikerült kiszabadítani a vas­sók közül. Struktúra alapján valószínűleg lenről (cfr. Linum sp.) lehet szó. További vizsgálat anyag­hiány miatt lehetetlen. 17. sir. Ebben a sírban talált vascsat alsó részén és ol­dalán vassókkal erősen átitatott vászondarabkák vannak. Elhelyezkedésük azt igazolja, hogy a haj­dani kelmékbe a csat benyomódott, és így a csat oldalára hajolhatott a vászon. A fonalak átmérője átlagosan 0,66 mm, sodrat­irányuk pedig „Z". Sodratszámuk meghatározhatat­lan. Szövésmódja szerint durvaszövésű házi vászon­nak tekinthetjük. Kötéspontok távolsága 1—1,3 mm között mozog. A talált kevésszámú rost alapján szí­nezésmentesnek kell tartanunk és a meghatározás szerint fehérített lennek (Linumi sp.) kell gondol­nunk. 18. sir. Itt egyetlen darab vassóktól teljesen átjárt és korrodált textiliát találtunk, amely kétrétegű (2.95. kép 7). A rétegek közötti visszahajlás nincs meg. azonban kezdődő hajlásúk alapján sejthető: hossza 1,7 cm, szélessége 0,7 cm. Szövésmódjára nézve vászon. A fonalak mindkét irányban alapsodratok, Átla­gos átmérőjük 0,33—0,49 mm. Sodratirányuk „Z", sodratszámuk viszont nem mérhető. Annyi azonban észlelhető, hogy egyenletes, közepesen sodort. A kö­téspontok többé-kevésbé négyzetesek, és nagyjából 0,99 mm-nyi távolságra vannak egymástól. Lánc és vetülékirányt megállapítani nem sikerült. Fonalai rostot már alig tartalmaznak, de azok a 9. sír szövetével azonos módon viselkedtek, s fel­építésük is azonos. Így ezt az anyagot is lennek (Linum sp.) határozhatjuk meg. Festés nyomait nem láttuk és helyi készítménynek tartjuk. 20. sír. E sírból került elő a legtöbb textília. Valameny­nyin sikerült kimutatni fémsókat, illetve azok tel­jesen átitatták és bekérgezték. Mintáinkat előkerü­lési helyük szerint tárgyaljuk. a) Késtokkal előkerült anyagok. Ebből a sírból az egyik kés tokját az ásató in situ emelte ki. Ez állapotban a tok anyaga nem volt megfigyelhető. A laboratóriumban történt tisztítás közben látható volt, hogy a tok bőrből készült. A tokban két vas­merevítő van, amelyekből a leoldódott vassók tel­jesen átitatták a bőrt. A felületen jól látszik a bar­kaalj (301. kép 1). Nagyobb nagyítás alatt néhány szőrtüsző is kivehető, amelynek átmérője 0,33—0,44 mm között ingadozik. Több helyen a szőrtüszőből kihajló szőr negatív lenyomatát is sikerült megfi­gyelni (301. kép 2), ami azt bizonyítja, hogy a tokot szőrmével borított bőrből készítették. A mintát ösz­szehasonlítva az Illyevölgyi— Schindler által közölt képekkel, legjobban a sertés (Suus sp.) barkaaljához hasonlít. 35 A lelet meglehetősen érdekes. A szőrtü­szők megmaradása, a szőrzet lepusztulása arra en­32*

Next

/
Oldalképek
Tartalom