A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei

9. sír. A pajzsdudor gombja köré egy homokból álló gyűrű cementálódott, amelyet a leoldódó vassók átjártak, s összetartottak (292. kép 2). E gyűrűt konzerválás előtt el kellett távolítani az umbóról. Ekkor a gyűrű darabkáit vizsgálat alá vetettük. A szennyezőanyagok miatt azonban csak az volt megállapítható a friss törésfelületen, hogy e gyűrűben valaha növényi eredetű rostok, vagy finom gyökerek voltak. Ezért néhány darabot 6 térfogat százalékos sósavoldatba helyeztünk. A darabkák alatt műanyag szita volt. A felpuhult anyagot finom ecsettel a felületről időről időre eltávolítottuk. A darabka hamarosan felpuhult és szétesett kisebb részekre. E törmelékeket öblítés után átnéztük, és finom tűkkel, ecsettel tovább vontattuk. Ezúton egy kelmedarabkára bukkantunk (295. kép 3), amelynek széteső szélét már megmenteni nem tudtuk. Azonban sikerült keresztmetszetét megfigyelni, s az S301. kép. A 23. sír bőr- (1—3.) és textilmaradványai (4.) Abb. 301. Leder- (1—3.) und Textilienreste (4.) aus Grab 26. alakú íveléssel többé-kevésbé párhuzamosan haladt a gyűrű felületével mintegy 3 mm mélységben. A szövetet a vassók még a savval történt kiszabadítás után is barnásra színezték. Szövésmódja vászon. A lánc és vetülékfonalak között — a megmentett darabka tanúsága szerint — sem méretben, sem pedig egyéb technológiai bélyegben különbség nincs. A fonalak valamennyien alapsodratok. Átlagos átmérőjük 0,45—0,49 mm között ingadozik. Sodratirányuk „Z", sodratszámuk pedig méterenként 476 sodrat/m körül van. A kötéspontok a darabka mérete miatt biztosan nem mérhetők. Az azonban bizonyos, hogy mindkét irányban a fonalak hézagmentesen simulnak egymáshoz, a kötéspontoknál ellapultak. A lánc és vetülékfonal azonos szálasanyagnak bizonyult. Festésnek nyomát sem találtuk. Az eltolódási vonalak sűrűn helyezkednek el a roston (302. kép 4). A rostvégződések hegyesek. Epidermisz maradványt nem találtunk. A ligninreakció a normál szálaknál negatív. Egyetlen sejtnél azonban enyhe ligninreakció jelentkezett. Megjegyzendő, hogy a rost túlérett volt: átmérője 80 u. A réztetraminhidroxidos oldáskor a sejtfalak mintegy 1—2 sec.-ig enyhén duzzadtak. Majd a törött rostvégek tölcséresen kiszélesedtek és folyósodni kezdtek. Másoknál a sejtfal hirtelen szilánkolódott (a törött végeknél elsősorban) és feloldódott. A folyamat körülbelül 15—35 sec.-ig tartott. A reakció lefolyása alatt illetve a maradékon, nem lehetett keresztirányú ráncokat megfigyelni. Morfológiai alapon számításba jöhetnek a következő nemzetségek: Ramie (Boehmeria), len (Linum) és a kender (Cannabis), A ramienak viszont keresztvonalkái ritkák, rostja durvább.- Oldása lassúbb, Mintákon végzett réztetraminhidroxidos oldás szerint tehát mintánk fehérített lenből (Linum sp.) való. 11. sír. E sír korabeli bolygatásából szabályos hullámokat alkotó kelme darabkái kerültek elő. A darabkák széleiken könnyen morzsolódtak, s így valamivel kisebb darabok voltak csak megmenthetők (296. kép 1—2). A kelmét egy kivételével nagyon rossz 324