A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Papp Jenő: Adatok a Bakony-hegység méhalkatú (Apoidea) faunájához

284;. kép. Osmia bicolor Schrk. elterjedése a Bakonyban Abb. 284. Die Verbreitung der Osmia bicolor Schrk. im Bakonygebirge szegélyén, a Balaton-felvidéken hálóztam három nőstényt; adatai: 1. Fűzfő: Szalmási-telep, derültszeles időben szélárnyékos-napsütötte homokfalon egyelve 1 nőstény, 1962. IV. 13. 2. Tihany: Csúcshegy nyugati lejtője, napsütötte meleg homokfalon egyelve 2 nőstény, 1963. VIII. 4. (288. kép). Mint a Mediterráneumban gyakori és elterjedt, továbbá valószínűleg euryök-eremophil faj benyomul középeurópai területekre. Legészakibb előfordulási vidéke Thüringia (Ducke 1900:213, Rapp 1938:104), ahol Rapp aránylag sok lelőhelyét közli. Ducke nyomán megjegyzi még, hogy a thüringiai lelőhelyek egyben a faj északi elterjedési határába esnek. Hogy a faj másodlagosan mennyire ragaszkodik a mediterrán areálhoz, azt bizonyítják a németországi (Stoeckhert 1933:202—203, 1954:50, Rapp 1. c.) és a podóliai (nyugat-ukrajnai) lelőhelyek (Oszicsnuk 1959:64). Balthasar (1. с.) szerint Csehszlovákiában „nagyon ritka", és csak két adatot ismertet: egyiket (Párkány = Sturovo) a Pannonicum-ból, a másikat, (Szádelő = Zadiel) a Carpathicum-ból, melyeket már beleértettünk a Kárpát-medencei lelőhelyek megoszlásának ismertetésébe. Ellenben — mint már említettük — a Mediterráneumban (Dél-Európa, Észak-Afrika) gyakori (Ducke 1. с). A vázolt areál és az előfordulás gyakorisága alapján úgy tűnik, hogy a faj eredeti areálja a Mediterráneum volt és innen (talán a jégkorszak után?) előbb a Kárpátmedencét (a Pannonicum-ot és a Matricum-ot), majd ettől északabbra fekvő többé-kevésbé xerotherm területeket másodlagosan foglalta el. Valószínű, hogy az areálnak ez a növelése ma is folyamatban van. Erre enged következtetni egyrészt a Kárpát-medence középső (xerotherm) részéből megismert lelőhelyek ugrásszerű megemelkedése az elmúlt évtizedekben, másrészt pedig a viszonylag sok, Rapptól (1. c.) közölt thüringiai lelőhely. — Rapp szerint (1. c.) a faj május—június—július hónapokban repül Thüringiában (és általában Németországban). Oszicsnuk (1. c.) csak júniusi gyűjtési időt közöl Nyugat-Ukrajnából. Ezzel szemben a Kárpátmedencében már áprilisban repülnek a nőstények, de július második felétől kezdve már elvétve mozognak. A repülési időnek ilyen eltolódása valószínűleg szoros összefüggésben van azzal az éghajlati igénnyel, hogy a Mediterráneumtól távolodva fokozatosan később köszönt be a tavaszi felmelegedés. Osmia bicolor Schrk. — 4 nőstény, 2 hím. Beaumont szerint (1958:185) Észak- ós Közép-Európában elterjedt, míg Dél-Európában szórványosan előforduló faj a svájci Alpokban 2000 m-ig felhatol. A Kárpát-medencében szintén szórványosan találták (Móczár M. 1958:26): összesen 31 helyen gyűjtötték, zömmel közép- és magashegyvidék területeken (Illyricum, Matricum, Carpathicum). A lelőhelyek megoszlásában feltűnik, hogy a Matricum dunántúli feléről (ahová a Bakony is tartozik) csak a Budaihegyekből, Nadapról és Gyenesdiásról került elő. Pedig gyűjtéseim alapján a Bakonyban elterjedt fajnak kell tartanunk. A következő helyeken gyűjtöttem (284. kép): 1. Veszprémfajsz, derült-tavaszi időben Pulsatilla grandis-on 1 nőstény és Querceto-Lithospermetum tisztásán Prunus spinosa-n 1 nőstény egyelve, 1960. IV. 14., leg. Papp. 2. Porva: derült, erősen szeles időben Querceto-Carpinetum szélen Prunus spinosa-n egyelve 1 nőstény, 1961. IV. 16., leg. Papp. 3. Bakonykoppány: Gerencevölgy, 1959. V. 19., leg. Móczár L., 1 nőstény. 4. Magyarpolány: Károly kúti erdő, felhős-napsütéses-szeles időben Querceto-Carpinetum tisztásán Potentilla areneria-n egyelve 1 hím, 1959. IV. 1., leg. Papp. 5. Magyarpolány: Széki erdő, felhős, eső előtti, 293