A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Papp Jenő: Adatok a Bakony-hegység méhalkatú (Apoidea) faunájához

szeles, időnként napsütéses időben taposott úton egyelve 1 hím, 1959. III. 31., leg. Papp. 6. Márkó: Menyekei erdő, alig felhős, meleg időben QuercetoCarpinetum irtáson Lamium amplexicaule-n egyelve 1 nőstény, 1963. V. 12., leg. Papp. A magyarpolányi két hím azért érdemel meg külön említést, mivel velük ötre emelkedett a Kárpát-medencéből ismert hímek száma. Ugyanis a Természettudományi Múzeumban csak három hím van két lelőhelyről (Buda 1 hím, S'imontornya 2 hím). Életmódjára vonatkozóan Rapp (1938:100) a következőket írja: „Besonders in Gebirgsgegenden mit kalkboden, die Männchen schwärmen an sonnigen Waldrändern oder Berghängen, ab und zu setzen sie sich an einen Stein oder ein dürres Gras . .." Ugyanezt tapasztaltam nemcsak a hímek, hanem a nőstények esetében is. Osmia ^emarginata Lep. — 9 hím. Az irodalom (Móczár M. 1958:25) és a Természettudományi Múzeum gyűjteménye alapján összesen öt Kárpát-medencei lelőhelyét ismerjük, tehát ritka faj. A továbbiakban közölt három új adat nyolcra emeli a faunakerület ismert lelőhelyeinek a számát (2S6. kép): 1. Balatonkenese: Soóshegy, derült-meleg időben Berberis vulgaris-on 1 hím, Salvia nemorosa-n 6 hím és Lycium halimifolium-on 2 hím egyelve, 1962. V. 19., leg. Papp. 2. Aszófő: késő délután de285. kép. Prosopis punctata Brullë elterjedése a Bakonyban Abb. 285. Die Verbreitung der Prosopis punctata Brülle im Bakonygebirge rült-meleg időben Syringa vulgaris-on 3 hím egyelve, 1962. V. 9., leg. Papp. 3. Nagyvázsony: napos homokfalon 1 hím egyelve, 1960. V. 26., leg. Papp. Feltűnő, hogy valamennyi lelőhelyen csak hímek akadtak. A faj Kárpát-medencei ritkaságát megmagyarázza Beaumont (1958:183) megjegyzése: „Répart, gén.: Europe S.; isolée en Europe centr.; Afrique N." Schmiedeknecht is (1930:812) hasonló értelemben jellemzi középeurópai elterjedését: „Selten und nicht überall." Ezzel szemben feltűnő, hogy Rapp (1938:108) hét lelőhelyét közli Thüringiából, tehát Közép-Európa északi feléből, továbbá Stoeckhert (1933:210, 1954:49) 15 lelőhelyét NyugatNémetországból (zömmel Bajorországból). Vajon az elmúlt évszázad és a századforduló hiányos gyűjtéseinek tulajdonítsuk azt, hogy csak az elmúlt évtizedekben ismerhettük meg a faj megközelítőleg pontos elterjedését, vagy pedig valamilyen állatföldrajzi folyamat tanúi vagyunk? Osmia ligurica Мог. — 1 hím. A Kárpát-medence ritka Osmia faja. Az eddigi ökológiai adatok alapján valószínűleg stenök-eremophil. A Természettudományi Múzeum gyűjteménye, valamint az irodalom adatai (Balthasar 1952:59, Móczár M. 1958:25— 26) szerint faunakerületünkből összesen 7 lelőhelyről ismerjük. Űj lelőhelye a nyolcadik (287. kép): Tihanyi félsziget. Itt Sólymosné fűhálózott 1 hímet virágos réten 1958. VI. 6-án. Valamennyi lelőhely kitűnik xerotherm jellegével, emlékeztetve a Mediterráneumra, ahol tengerparti vidékeken általánosan elterjedt (Ducke 1900:91—92). A lelőhelyek közül Pelsőc (= Plesivec) s Nyitra (= Nitra) (Zavadil 1951:83) a legészakibb. Ez az előfordulás egyben a legtávolabbi előfordulása a tengerparttól az európai szárazföld belsejébe. A Kárpát-medencén kívül ilyen szárazföldi benyomulást még Dél-Svájcban tapasztalunk (Schmiedeknecht 1930:816). A Kárpátmedencéhez legközelebb Trieszt, Fiume (=Rijeka) és Crkvenica, tehát az Adriai tengerpart mentén gyakori. Ezt az előfordulási területet kapcsolja öszsze a legészakibb lelőhelyekkel az irodalomban közölt dunántúli (pannonicumi) Kapuvár, a velenceihegységi Nadap és Sukuró és a bakonyi Tihany (Matricum). Valószínű, hogy a Bakony más xerotherm vidékéről is elő fog kerülni ez a faj. 294