A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Boros Ádám–Vajda László: A Bakony dolomitjának mohaföldrajza

pod alatt, a Primula auricula termőhelyén az érdekesebb mohafajok: Reboulia hemisphaerica, Pedinophyllum interruptum, Leiocolea Mülleri, Scapania aspera, Fissidens eristatus, F. pusillus v. minutulus, Distichium montanum Seligeria pusilla, Gymnostomum rupestre, Eucladium vertieillatum, Barbula rigidula, Tortula muralis var. aestiva, Bartramia Oederi, Neckera Besseri, N. complanata, N. crispa, Isothecium filescens, Thamnium alopecurum, Leskea catenulata, Amblystegium confervoides, A. compactum, Orthothecium intricatum, Taxiphyllum depressum. A Miklóspál-hegy északi dolomitszikláin Bánd felett, a tiszafa termőhelyén a Metzgeria pubescens, Pedinophyllum interruptum, Cololejeunea calcarea, Fissidens eristatus, Distichium montanum, Gymnostomum rupestre, Trichostomum crispulum, Bartramia Oederi, Neckera crispa, N. complanata, Isothecium filescens, Thamnium alopecurum, Leskea catenulata, Anomodon longifolius, Camptothecium Philippeanum, Cirri phyllum crassinercium, Taxiphyllum depressum a növény földrajzi érdekességek. A szomszédos Malomhegy északi dolomitszikláin (Márkó felett), a Primula auricula termőhelyén feltűnik, hogy sémi más érdekes virágos növény, sein moha nem mutatható ki. Csupán a Tortella tortuosa, Neckera crispa, Leskea nervosa lakja a sziklákat. A Répás-árok és folytatása, a Márvánj'kő-árok Bakonykoppánynál helyenként szurdokszerű, és szép északi fekvésű, árnyas dolomitsziklák díszítik. Moha-érdekességei a Metzgeria conjugata, Pedinophyllum interruptum, Cololejeunea Rossettiana, Fissidens eristatus, Hymenostylium curvirostre, Thamnium alopecurum, Isothecium filescens, Anomodon rostratus, Amblystegium confervoides, Camptothecium Philippeanum, Cirriphyllum Vaucheri, С crassinercium, Hypnum incurvatum, a Taxiphyllum depressum mellett különösképp a Taxiphyllum densifolium. Nagyon hasonló, de kisebb a szoszédos Bécsiárok, Bakonyszűcsnél. Mindkét árok a Polystichum setiferum nevezetes termőhelye. A Bécsiárok szikláin a Pedinophyllum interruptum, Cololejeunea Rossettiana, Cirriphyllum crassinervium, Taxiphyllum depressum, T. densifolium élnek. Nevezetes tagja ennek a mohaegyüttesnek a Taxiphyllum densifolium, mint keleti elterjedésű faj. Egy évtizede még a Kaukázus bennszülöttjének tartották, mert felfedezése után hosszú évtizedekig máshonnan nem vált ismertté. Az utóbbi évtizedben azonban megtaláltuk a Sátorhegység, a Tornai Karszt, a Bükk, a Mátra, a Börzsöny, a Visegrádi hegység és a Mecsek területén. Mind ez ideig a Visegrádi hegység, és a Mecsek között ismeretlen volt, A Bécsi^árokban! és a Márványkő-árokban való felfedezése összeköti a Visegrádi hegységben ismert termőhelyét a Mecsekkel. Előfordul a Kárpátokban is. A Kárpátok lengyel oldalán először Lisowski a Biesizczad-ban (Solinka, 680 m) találta meg, majd Borosi Á. Szlovákia területén a Kis-Kárpátokban, a Pozsonyborostyánkő = Pajstuni (Borinka) sziklaszorosban (Kupferhammer) és a libetbányai Vepor-on, továbbá a Déli Kárpátokban Brassó mellett a Sipolyvölgyben a Nagykőhavas aljában, a Malomdombok felett, Vajda L. pedig a Bucsecs aljában a Bucsoiu csúcs alatt. Ezek szerint a Kárpátokban és a Kárpátok medencéinek középhegységeiben is elterjedt, bár ritka. A Kárpátoktól, illetve a Magyar Középhegységtől nyugatra nem fordul elő. Valószínű viszont, hogy a Kárpátok és a Kaukázus között, így a Balkánon, még fel fogják fedezni. Mészkő vön, andeziten és hoimokkövön egyaránt előfordul. Az árnyékosi dolomit- és mészkősziklákon a Conocephalum conicum, Seligeria pusilla, Rhodobryum roseum, Mnium marginatum, Isothecium filescens, a Neckerar faj ok, Thamnium alopecurum, Anomodon rostratus, Eurhynehium Zetterstedtii, Cirriphyllum Vaucheri, С crassinercium, Taxiphyllum. depressum a Bakonyban más termőhelyeken is elég gyakoriak. Hárskút határában, a Borostyánhegyen a tiszafa (Taxus baccata) termőhelyén nevezetes a savanyú aljzat ritkasága folytán tájunkon ritka Pogonatum urnigerum. Az inotai Baglyashegy vértesi típusú dolomithegy. Bryológiai nevezetessége, hogy gazdagon kifejlődött tavaszi telepes májmoha synusiumi-ban a dolomit reliktumjellegű Clevea hyalina-ja is előfordul, ugyanitt a ritka Pottia Starkeana is, Phascum curvicolum-mal. A napos dolomitsziklákon a Grimmia orbicularis, G. anodon, G. apocarpa var. brunnescens bőven fordul elő. Az északi sziklákon a Trichostomum mutabile. Az említett Grimmiafajok közül a G. orbicularis és a G. anodon sokkal inkább a mészkősziklák növénye, mészkövön a Magyar Középhegységben sokkal gyakoribb, itt azonban a dolomiton is előfordul. A Hypnum Vaucheri az Északi Kárpátok mészkő szikláinak jellegzetes faja, a szorosabb értelemben vett Bakony dolomitján előfordul Pétfürdő fölött. Felsőballánál dolomiton Bartha A. a Dicranum Mühlenbeckii-t gyűjtötte. A szorosabb értelemben vett Bakony nyugati, északnyugati és délnyugati részén, ahol a fenyőtáji klíma hatása már jelentkezik, a mészkövön is sok 283