A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Csaba Imre: A Tanácsköztársaság veszprémi kormánybiztosa

hogy a megyei vezetőséget meg kell erősíteni, még­pedig olyan emberrel, akit nem kötnek a helytelen, megszokott módszerek és akit nem köt a burzsoá­ziával való korábbi együttműködés. így esett a vá­lasztás Lusztig Arnoldra. Lusztig veszprémi nyom­dász volt korábban, de Budapestre került a párt megalakulása után, párttag lett és a párt megbízá­aából már korábban is lejárt Veszprémbe. Buda­pesten a Budapesti Munkástanács kommunista frak­ciójának volt tagja, majd egy kerületi katonai ta­nács elnöke lett. Veszprémbe helyezésének körül­ményeit ő maga írta le 1929-ben az Űj Március című illegális folyóirat márciusi számában.a „A kommunista mozgalom Budapesten és a na­gyobb vidéki városokban már terjedt, A pártnak azonban Veszprémmel semmi kapcsolata sem volt. Egy napon, 1919 februárjában Korvin elvtárs fel­szólított, nem tudnék-e valahogyan kapcsolatot sze­rezni Veszprémmel? Egy szombati napon leutaztam körülnézni. Utam egyenesen Roland Ferenchez ve­zetett. Rolanddal együtt még 1907-ben együtt csi­náltuk a helyi mozgalmat és ezenkívül régi barát­ság fűzött hozzá ... Annyit elértem, hogy megingott szociáldemok­rata meggyőződése... Beszéltem Jankovitssal is. A beszélgetés folya­mán Jankovits a legkevésbé mutatkozott velem szemben elfogult szociáldemokrata párttitkárnck. Ellenkezőleg: beszélgetésünk mindvégig barátságos volt, s Jankovits meglehetősen objektívnek mutat­kozott. Kiéreztem, hogy proletáröntudata sokkal erősebb, mint az akkori, úgynevezett «reálpolitikai» viszonyok figyelembevétele. Voltak a városban hazaérkezett foglyok Orosz­országból. Ezek át voltak itatva szimpátiával a kom­munizmus iránt. Közülük egy elvtárs vállalta, hogy állandó kapcsolatban lesz a központtal és terjesz­tem fogja a röpiratainkat, . .. Április 2-án a belügyben Vágó Béla és Ja­novich Sándor a készen volt kinevezést a mar­komba nyomták." Fogadtatása nem volt valami kedvező. A direk­tórium vezetői azt akarták, hogy Lusztig járuljon hozzá a direktóriumba való kooptálásához, Minden valószínűség szerint az a meggondolás vezette őket, hogy ha Lusztig a direktórium tagja lesz, csökken a hatalma felettük. Hiszen akkor csak egy, a direktórium négy tagja közül, míg ha önál­lóan tevékenykedik, mint a kormányzótanács meg­bízottja, felettük áll. Lusztig nem fogadta el az ajánlatot, és ebben igaza volt. Öt} nem választották meg erre a tisztségre, őt a kormány bízta meg, hogy a megyei eseményeket figyelemmel kísérjei és az it­272 teni vezetőknek segítsen. Kooptálása tehát minden­képpen helytelen lett volna. Azonban ebből a tényből és még sok minden másból azt a következtetést vonták le az itteni ve­zetők, hogy Lusztig mindenkivel szemben bizalmat­lan, önmagán kívül senkiben sem. bízik. A későbbi értékeléshez azt is hozzátették, hogy erőszakos, át­nyúlt a helyi vezetők feje felett. Ezzel vádolják egyébként — jogosan — későbbi bírálói is. De hát volt-e oka Lusztignak a bizalmatlan­ságra? Ügy gondolom, a kérdés nem egészen pontos, mert elsősorban nem Lusztig volt bizalmatlan, ha­nem a kormányzótanács, ezért küldték Lusztigot Veszprémbe. Lusztig a kormányzótanács bizalmat­lankodó véleményével jött ide, pedig a kormányzó­tanács legfeljebb arról tudott, amit fent a közigaz­gatásról leírtam. Lusztig itt, ennél még sokkal cif­rább dolgokat is tapasztalt. A legfontosabb dolog abban az időben a belső rend biztosítása volt. Ennek előfeltétele egy meg­bízható, erős fegyveres testület megszervezése, meg­teremtése lett volna. Hivatalosan volt ilyen testü­let: a „Vörösőrség," De biztos lehetett-e Lusztig ab­ban,, hogy a Veszprémi megyei Vörösőrség maradék nélkül, osztályharcosan ellátja feladatát? A Tanácsköztársaság kikiáltása után jó ideig tel­jes volt a belső zűrzavar. Fennmaradt egy kislét­számú rendőrség a városokban, a csendőrség a fal­vakban, de megmaradt a Károlyi-rendszerből a nem­zetőrség és a polgárőrség is. Mindegyik működött, egymástól függetlenül, össze nem hangolták, el nem határolták a teendőiket, Egyidejűleg megkezd­ték a Vörösőrség szervezését is, főleg munkásokból, parasztokból. Ez azonban még hosszú ideig túlsá­gosan kislétszámú, gyenge szervezet volt. Ezért a hi­vatalos szervek megbízásokat adtak a rendőrségnek, a csendőrségnek, a polgárőrségnek és a nemzetőr­ségnek is. Végül a megye lapja, a Vörös Zászló má­jus 1-i száma közölte a rendeletet, amely a Tanács­köztársaság egyetlen közbiztonsági szervévé a Vö­rösőrséget tette. Igeni ám, de nem úgy, hogy a Vö­rösőrséget tovább szervezték volna megbízható em­berekből, hanem úgy, hogy az összes korábbi szer­vet, tehát a rendőrséget, csendőrséget, nemzetőrsé­get, polgárőrséget beolvasztották a Vörösőrségbe, a korábbi szervek tagjait a Vörösőrség tagjainak te­kintették. Az így felhígult Vörösőrség vezetői na­gyon gyakran a régi szervek volt vezetői, példáu] Veszprém és Pápa Vörösőrségének parancsnokai a volt rendőrkapitányok lettek. (Érdekes dolog, hogy míg Veszprémben a régi közigazgatás általában a helyén maradt, Pápán megváltozott, ezzel ellentét-

Next

/
Oldalképek
Tartalom