A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)
Csaba Imre: A Tanácsköztársaság veszprémi kormánybiztosa
ben Veszprémben a rendőrkapitányt — Török Gyulát — már április 1-én leváltották és helyébe a szocialista gondolkodású Próder László került. Pápán viszont a volt szociáldemokratáknak sikerült helyén tartani a keresztényszocialista Tóth Istvánt, így aztán, amikor a Vörösőrség megszervezésével a rendőrkapitányok lettek a Vörösőrség vezetői, Veszprémben szocialista, Pápán keresztényszocialista ember lett a vezető.) A Vörös Zászló július 13-i száma közölte a már kialakult helyzetet rögzítő rendeletet, amely szerint Veszprém megye vörösőr parancsnoka Szabó Ervin, Veszprém város parancsnoka Próder László, Pápa parancsnoka Tóth István stb. Szükségesnek tartom ehheä is megjegyezni, hogy a hivatalos parancsban névelírás történt, a megyei parancsnok nem Szabó Ervin, hanem Szabó Ernő lett. Szabó Ernő korábban aktív tiszt volt, de mint később kiderült, a Tanácsköztársaságot is őszintén, hűen szolgálta, Több tény bizonyítja, hogy Lusztig vele széniben is bizalmatlan volt, de egyetlen bizonyítékot sem találtam arra vonatkozóan, hogy erre oka lett volna. Hacsak az nem, hogy a Vörösőrségben meghagyta azokat, akikkel szemben viszont joggal volt Lusztig bizalmatlan. Mert sajnos nem a pápai, hanem a veszprémi eset volt a kivétel. Falun általában a volt csendőrök lettek a vörösőrök. Néhány mondat, az erre vonatkozó kutatásokból: „Borzaváron a Vörösőrség parancsnoka Zárnbó őrmester volt, aki augusztus 1-én, a kommün bukása napján csendőrré vedlett vissza"; „Bakonyszentkirályon a csendőrök ekkor átvedlettek vöröskatonáknak, minden nap a direktóriumi elnöknél jelentkeztek." Szabó György emlékezete szerint Hajmáskéren is a csendőrségből alakult a Vörösőrség, Beregszászi Imre szerint „Kővágóörsön a karhatalomban csupán annyi változás volt, hogy a csendőrök a sapkarózsát vörös szalaggal vonták be." Hasonló volt a helyzet az igazságszolgáltatás másik ágában, a bíróságokon is. Mivel bizonyítható ez? Azzal, hogy azs ügyészség élén hagyták a korábbi ügyészt, dr. Lányi Sándort? Vagy azzal, hogy ugyanez a Lányi Sándor, aki a Horthy időszakban is a megye főügyésze lett, a Tanácsköztársaság Veszprém megyei igazságszolgáltatására vonatkozó egyik jelentésében azt írta a belügyminiszternek, hogy azí igazságszolgáltató szervek a Tanácsköztársaság alatt a megye területén igazán „lojálisak" voltak? Jellemző, hogy dr. Lányi — mint később kiderült — még fegyvereket is csempészett a börtönbe a raboknak, hogy alkalmas pillanatban kitörhessenek onnan. A polgári bíróság úgy, ahogy volt, megmaradt. Feladata lett volna átvizsgálni a folyamatban levő ügyeket és a jelentéktelenebbeket, a társadalomra — már mint a proletártársadalomra — nézve veszélyteleneket megszüntetni. De vajon ezt tették-e? A Veszprémi Királyi Ügyészségi vezetőjének egy 1920ban írott jelentése szerint „a bizottság eljárására jellemző, hogy a ... kommün érdekében elkövetett terrorisztikus gyilkosságókra vonatkozóan az eljárás folyamatbantartását rendelte el, viszont ugyanakkortájt a párt ellen elkövetett izgatás miatt Tihanyi Márk bencés tanár ellen folyamatba tett nyomozást megszüntette." Más forrásokból is idézhetnénk hasonló példákat. Szabadon bocsátották Angeli Márton üzérkedő, ellenforradalmár földbirtokost (akit aztán Lusztig saját embereivel kényszerült letartóztatni és Budapestre kísértetni). Tény, hogy sok igazságos ítéletet is hozott a bíróság, de a Vörös Zászló szerint szabadon bocsátották KÖzépiszkázon Schmidt Aladárt, Martonfalvi Jánost és még tizennégy embert, akiket lázadással vádoltak, aztán szabadon bocsátották Krasovszky Gyula devecseri tanítót is, aki a feljelentés szerint a kormányzótanács tagjait gúnyolta, rémhíreket terjesztett és aki felmentése után megszervezte Devecserben az ellenforradalmat. És sajnos, nem volt jobb a 1 helyzet a megyében másutt sem. A Sümeg és Vidéke című lap április 26-i száma arról számol be, hogy a csabrendeki direktórium a múlt héten négy embert állított a forradalmi törvényszék elé. Egyet azért, mert a direktóriumot ócsárolta és megtagadta az engedelmességet, hármat pedig lopás miatt. A három tolvajt elítélték, a negyedik bűnössége nem volt bizonyítható. A bíróságok természetesen hoztak soki igazságos, jó ítéletet is, de ha a fentiek is előfordulhattak, valóban teljesen oktalan volt Lusztig bizalmatlan sága? Nem, Lusztig bizalmatlansága nem volt teljesen indokolatlan. De nem minden cselekedete volt helyes, amit a bizalmatlanság kiváltott. Nem volt helyes, hogy mindenkivel szemben bizalmatlanná lett, hogy mindent maga akart elintézni, mindennek maga akart a végére járni. Hivatkozott munkámban azt írtam, hogy „Lusztig Arnold megjelenése valóban jelentős esemény a Tanácsköztársaság veszprémi történetében."4 A feljegyzett tények, újságcikkek, okmányok alapján állítom, hogy jelenléte határozottabb fellépésre serkentette a direktórium és a megyei tanács munkásügyhöz hű, de magukat a burzsoáziával szemben erélyesebb fellépésre elszánni nem tudó tagjait. Lusztig megérkezése után, az ő határozott fellépésének eredményeként indult meg Veszprémben megyei szinten is a közigazgatásban a tisztogatás. 273
