A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Vörös Károly: Francsics Károly veszprémi borbélymester pályafutása

279. kép. Részlet Francsics naplójából Abb. 279. Aus dem Tagebuch von Francsics lehetősen sokáig tart, míg mindez; a bécsi tőzsdétől a veszprémi piactérig, az öngyilkosságba menekült pénzügyminisztertől a veszprémi borbélyig el fog jutni, s utóbbinál is a maga teljességében érezhetővé fog válni. De az emberek mindenesetre azonnal takarékosabbakká válnak, kezdik megnézni, mire adják ki pénzüket, S ami a borbély sajátos, és minden komikuma ellenére nagyon is reális problémája: a kibontakozó nyílt nemzeti ellenállás a reformkor kellékei közül a magyaros ruhaviselet mellé lassan a tisztes ősi szakállt is visszahozza: „minden becsületes ember szakállt hord" — írja naplójába Francsics rémülten 1865 tavaszán. Francsicsnak tehát ezúttal valóban minden oka megvan a hajnali töprengésre. S ezek ai töprengések tovább folytatódnak, s ahogy egész életében, életformájának további alakulásában egyre; nagyobb szerephez jut a szőlő, úgy fog egyre több helyet elfoglalni naplójának lapjain is. Mert ha a kisember egy-egy derűsebb percében már hajlamos isi úgy érezni, hogy életére tulajdonképpen a szőlő vétel tette fel a koronát, — azért józan ésszel azt isi látja, hogy ez a SÍZŐIŐ csak akkor lesz képes számára az elképzelt békés, öregkori enyhhelyet biztosítani, ha mindenekelőtt megfelelően rendbehozza azt. „Gyönyörködtünk átvett szőlőnknek, örültünk elegendő kenyeret termő szántóföldjeinknek, kevélykedtünk házunkban, s egy boldog öregséget képzeltünk s fantáziáltunk magunknak" — írja három héttel a vétel után, némileg megnyugodva. „így már osztán ötödfél kila alá való földjeinken kenyerünk csak megterem, pár évek múlva bort is ád az a rongy szőlő, annyit, amenynyit én mégiszomi, s így majd Isten áldása után öreg napjainkban könnyen mosolygom ezt a komisz rongy világot" — illeszti be a szőlőt a kispolgári idill ezáltal szépen kikerekedett képébe. — Azután két hét múlva 800 forint kölcsönt vesz fel a szőlő rendbehozatalára. 7. Túlzás nélkül megállapíthatjuk: anyagi hanyatlása, majd romlása tulajdonképpen ezzel a kölcsönnel indul meg. Pedig számítása nem lenne rossz: egy jól rendbehozott s jól termő szőlő jövedelme szerencsés esetben igen jó kiegészítője lehet az iparból származó jövedelemnek. Azonban a. következmenyek mégis azt mutatják, hogy rosszul számított: jórészt nem, is annyira saját közvetlen óvatlansága, mint inkább a gazdasági viszonyok romlásának nem várt állandósulása következtében. Mert a végén csak kiderül, hogy apjának igaza volt: mesterembernek valóban nem való szőlő. Hiába szállják meg a szőlőt a következő tavaszon az éveken át elmaradt munkákat pótlandó, a kölcsönpénzből felvett szőlőmunkások, csakhamar nyilvánvalóvá lesz, hogy az, elhanyagolt szőlő rendbehozatala még igen sok; pénzt igényel. 1860 rossz szürete Francsicsot is újabb gondolkodóba ejti: „tanácslom,"kinek bőséggel pénze nincs, az, szőlőt át ne vegyen,... mert pénz nélkül agyon meg; agyon kínozzák őt a mindenféle tarka aggodalmak" — írja az év vége felé naplójában. Ám véglegesen még nem. csügged el: már 1860 nyár'végén új kőpincét tervez a régi helyére, s azt a következő évben meg is építteti, 1863-ban pedig egy faragó pa263