A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Vörös Károly: Francsics Károly veszprémi borbélymester pályafutása

raszttól 13 forintért egy faprést vásárol. A szőlő­munkák idején kezdetben aránylag nagyszámú munkást foglalkoztat пещ kis bérért; 1861-ben pél­dául kapás napszámként 60 krajcárt, egy pint bort, valamint reggelire pálinkát ad munkásainak, —- de emellett metszőket, s kötözőket; is alkalmaz, a telek végén pedig megforgattatja a földet. 1862-ben 50 fo­rintért húsz szekér trágyát is hordat a szőlőbe Vö­rösberényből, 1863 aszályos nyarán pedig hordóval hordatja a vizet a tőkék alá: hordónként 30 kraj­cárért. Igíaz, szüreti eredményei is javulnak: 1861­ben 10. 1862-ben 15 akó mustja lett, az aszályos 1863-as év pedig jó terméssel örvendezteti meg: 10 akó fehér és harmadfél akó vörös bora termett: „de milyen bor!" — jegyzi fel vidáman naplójába. Egy 1862-ből származó bejegyzés szerint borkész­lete 5 akó vörös, 7 akó fehér fejtett bor, 4 akó „munkásbor" (nyilván a szőlőmunkások fizetésére). 2 akó „pompás vörös ürmös", 1 akó óbor és fél akó hulladék. 1863-ban úgy érzi, hogy a szőlő kezdi ki­fizetni magát: 1864-ben mindenesetre elégedetten állapítja meg, hogy neki van a legrendezettebb sző­lője egész Almádiban. Ám, közben hol homályosan, hol világosan él benne a bizonytalanság: meddig tudja ezeket a nem csekély költséggel, járó munká­kat jövedelméből finanszírozni? 8. Mert — az előzőkben már ismertetett okok foly­a> szőlő lesz jóformán egyetlen célja minden beru­házásának, iparának minden jövedelmét s a sűrű­södő kölcsönpénzeket mind ez emészti fel. Ezenkívül csak felesége egyik unokaöccsének, a jóeszű Földes Miskának a pápai kollégiumban az ő költségére való taníttatásárai költenek. 1860 végén még éppen, hogy kiegyenlítik a ház vételárának utolsó részleteit, ám a házon fekvő s Halastól átvállalt 2000 forint bank­adósság, törlesztésére többé már nem is gondolhat nak. S ha ennek egy negyedévi 31 forintnyi kama­tait az első években még pontosan, nagyobb meg­erőltetés nélkül, sőt határidő előtt fizetik is. — ké­sőbb már az újabb tartozások kamataival növekedve ez is egyre súlyosabbnak érzett teherként fog nehe­zedni amúgyis nehezedő életükre. Mert — az előzőkben már ismertetett okok fol\­tán — meglepő hirtelenséggel és sebességgel csök­kenni kezd az iparból származó jövedelem. „Meg nem foghatom, máért csökkenik jövedelmem hold­napról-holdnapra?" — kérdi nyugtalankodva 1860 szeptemberében. A naplókból — amelyeknek lap­jain ez a kérdés csakhamar központi témává válik — elég jól megfigyelhetjük a folyamatot. 1859-hez képest 1860-ban jövedelme még csak 100 ezüst fo­rinttal, ám 1860-hoz mérve 1861. évi jövedelme már további 129 forinttal csökken. 1863-ra havi átlag jö­vedelme a korábbi 120—130 forintnak már nem. is egészen a felére, 50—60 forintra zsugorodik, és ugyanez marad a helyzet 1864-ben is. A segédek napközben dologtalanul szivaroznak a műhelyben, máskor részegen botrányos jeleneteket rendeznek: mindez nem kis mértékben kényszerű munkátlansá­guk következménye. De a hanyatlást igazán riasz­tónak a távolabbi időszak összehasonlítása mutatja: műhelyének bevétele (az előfizetőket tehát nem szá­mítva — mint ahogy valószínűleg az előzőkben kö­zölt adatok is csak a műhely jövedelmeire vonat­koznak) az 1859-ben volt 1282- forinttal szemben 1866-ban már csupán 472, 1866-ban nem egy napon egyetlen fillér bevétele sincs, az év vége felé pedig — alig néhány héttel a königrätzi csata, a Monar­chia újabb lesújtó háborús veresége után, kiadásai rendszeresen és sokszorosan felülmúlják napi bevé­telét, Hiszen az októberi 30 forint összbevétellel szemben ekkor már kétszerannyi kiadás áll; novem­berben 60, sőt 6 krajcáros napok is előfordulnak jóllehet napi kiadásai állandóan 2 forint körül mo­zognak. S ráadásul éppen ezekben az években, mi­kor legjobban rászorulna, rossz termésű, évek teszi le tönkre a szőlő már úgy ahogy fellendülésnek induló jövedelmezőségét is. 1865-ről nincs termésadatunk, de 1866-ban csak 5 csöbör, s 1867-ben is csupán 6 és fél akó a termés. Ez 1868-ban 10 akóra fog felmenni ugyan, de a bor ára sem több ekkor akónként mint­egy 7 forintnál. 1869-ben 14 akó mustot szüretei, 1870-ben a lecsökkent üzleti jövedelem mellett szükségképpen egyre jobban elhanyagolódó szőlő már csak 1 akó mustot hoz. Nyilvánvalóvá téve Francsics a szőlőre alapított reményeinek, s összjö­vedelme csökkenésével együtt korábbi szerény jó­módjának, teljes összeomlását is. A rossz termésű éveken és a vesztett háborúkon kívül mindebben kétségtelenül része van a növekvő konkurrenciának is. Veszprémben ezekben az évek­ben már öt borbély verseng a közönség kegyeiért, míg az ő jórészt még Halastól átvett régi előfizetői, az üzlet legszilárdabbnak tartott támaszai, lassan halni kezdenek, vagy elhurcolkodnak Veszprémből. Előfizetőitől származó bevétele 1869 elején már csak 300 forint, mely arra sem elég, hogy kisebb adóssá­gainak csak egy részét is fedezze. S amellett ezek az évek Veszprém számára is a hanyatlás kezdetét hoz­zák: a Balaton déli partján kiépült vasútvonal maga köré tömöríti a vidék kereskedelmét és Veszprém piacterén csakhamar igen megcsökken a vásárra ér­kező falusiak, vagy kereskedők szekereinek sora. Ami persze együttjár az árak emelkedésével is, mint ahogy 1868-ban segédje már csak havi 8 forint bér mellett, a korábbihoz viszonyítva tehát 1 forint 264

Next

/
Oldalképek
Tartalom