A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Molnár László: A Herendi Porcelángyár a reformkorban

tató megemlíti, de tárgyi emlékanyag hiányában csak feltételes megállapításokat tesznek. A porcelángyártás eredményes kísérleteit látszik bizonyítani az a két alapformájában azonos, csak méretében különböző, töredékes kanna, amelyek a veszprémi Bakonyi Múzeum és a Herendi Porcelángyár múzeumában vannak, és amelyeket kutatásaim során vizsgálat tárgyává tettem. A veszprémi Bakonyi Múzeum kannája — 54. 8. 2- ltsz. (254. kép) — tizenkétszögletű, felfelé szélesedő, majd nyaknál enyhén kifelé hajló edény, melynek egyszerű vonalú kiöntője és felül csigavonallal illeszkedő lapos füle töredékes, — fedele hiányzik. Díszítése egyszerű, barna csíkozás az éleken, felül szélesebb zárócsíkkal. A csíkozás gyakorlott kezű festő munkájára enged következtetni. A kanna anyaga porcelán, azonban a máz még hajszálrepedéses. Az edény a porcelán kísérleteinek az alapanyagot illetően már befejezett, gyártásra alkalmas állapotát mutatja. A máz összetétele vár még javításra, hogy a munka teljessé váljon. A kanna fenekén levő jelek a következők: „S" „Herend" „831". A herendi jegy min234 256. kép. Bécsi porcelánkanna a Bakonyi Múzeum gyűjteményéből Abb. 256. Porzellankanne aus Wien, in der Sammlung des Bakonyi Múzeum den kétséget kizáróan igazolja a tárgy készítésének helyét és a betűtípusok annak a legkorábbi időszakból való eredetét. — Csányi a herendi jegyek között nem ismertet ilyen formát, de egy korai, 1842ből való jegyen a Herend szó hasonló betűtípussal szerepel. A nyolcas és egyes számok között szabadszemmel alig láthatóan egy hármas szám foglal helyet, amely azt bizonyítja, hogy 1831-ben a Stingi által vezetett herendi gyárban a keménycserépgyártás mellett a porcelán kísérletek állása már előrehaladott állapotban vot, A jegyekről és az igen egyszerű, de kvalitásos festésről arra következtethetünk, hogy a szóbanforgó kanna nem kísérleti, hanem már eladásra szánt terméke volt a gyárnak. A kannán levő harmadik jegy a lendületes vonalú fordított „S" a készítő, ebben az esetben a gyér tulajdonosának, Stingi Vincének a jegye. — Hátid van még a tárgy formájának stíluskritikai alapon történő meghatározása. Mint kanna, méreténél fogva megegyezik a korabeli hasonló porcelán és keménycserép edényekével, amelyek a XIX. század első felében általánosan elterjedt edényei voltak a polgári és nemesi társadalmak környezetének. Valószínűleg ilyenek a fogadókban és a kávéházakban is használatosak voltak ebben az időben, elsősorban Pesten, de az ország nagyobb városaiban is. — Valamennyi jelentősebb hazai keménycserépgyár foglalkozott ilyen igények kielégítésére kannák előállításával. Gyűjteményeinkben a legkülönbözőbb formájú kannák maradtak fenn. A herendi kanna azonban nem illeszthető a magyarországi emlékanyagba, így annak formai előképét külföldi gyárak termékei között kell keresnünk. — Egyetlen távolabbi rokonságot fedezhetünk fel a pápai gyár kannái között. Ez utóbbi ugyan nem szögletes, hanem kör keresztmetszetű és nyakrésze is alacsonyabb, de éppen az edény testének és nyakrészének kapcsolódása mutat hasonlóságot.24 Meg kell jegyezni, hogy a pápai gyár ezen kannája ugyancsak egyedülálló a hazai kemény cserép emlékanyagban. — Ebből a formából találtam ismert példányokat a veszprémi Bakonyi Múzeumban, az Iparművészeti Múzeumiban és magángyűjteményekben. Ez a formatípus a XIX. század elején előfordul több monarchián belüli gyárnál is.25 Stingi kannái minden va-