A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)
Molnár László: A Herendi Porcelángyár a reformkorban
lószínűség szerint közvetlen tárgyi előkép alapján készült. Mindezeket összegezve, a felsoroltak alapján ezt a kannát kell az első herendi porcelánedénynek elismernünk. Ez a tény most már szükségszerűen veti fel annak tisztázását is, hogy ki volt az, aki a kísérleteken túlmenően — először — Herenden porcelánt gyártott. Az eddigi kutatások által a tárgyi emlékanyagra és hagyományokra történt, hivatkozással Fischer Móricnak tulajdonított porcelángyártási elsőséget Stingl Vincének kell biztosítani. A másik tárgyi bizonyíték arra vonatkozóan, hogy Herenden Fischer Móric előtt is volt porcelángyártás — a Herendi Porcelángyár múzeumának 502. ltsz. töredékes kannája (255. kép). Ez a kanna is a fentihez hasonlóan tizenkétszögletes, lapokkal határolt forma, nyakrésze magas és enyhén kifelé hajló. Füle törött, ki öntő je sérült. Anyaga kristályos törésű, máza zöldes árnyalatú és még hajszálrepedéses. Díszítése hasonló a veszprémihez, azzal a különbséggel, hogy az éleken húzott vonalak mellett mindkét oldalon egy-egy mm távolságra újabb vonalak vannak, amelyek mintegy bekeretezik az edényt alakító lapokat. A vonalak színe zöld és purpur. A fenéken levő jegy a következő: „Herend". Csak a nyflszerű jeggyel foglalkozunk részletesebben. Az „1" számnak különösebb jelentőséget nem 257. kép. Cukortartó Herendről, az Iparművészeti Múzeumban, 1840. Abb. 257. Zuckerdose von Herend, im Kunstgewerbemuseum Budapest, 1840. tulajdoníthatunk, mint annyit, hogy valószínűleg az edény formájának a száma lehetett, de lehet sorozatot jelölő szám is. Semmiesetre sem lehet azonban a korongos száma, mert abban az időben a gyár nem működött nagyobb létszámmal és minden bizonnyal egy öntője volt, aki az edényeket készítette. A jegyben, elfoglalt helye alapján az edény száma lehetett, s mint ilyent, akkor nemcsak az első porcelánt, hanem az első herendi formát üdvözölhetjük ezen kannában. — Jelentősebb és újabb adattal szolgál a herendi gyár őskorához a nyílhoz hasonló jegy. A regééi porcelán történetével foglalkozó résznél feloldottuk ezt a jegyet és tulajdonosát Mayer Johann (János) személyéiben véljük felismerni. Mayer Pápáról Herendre távozott és ott Stingl-vel közösen dolgozott, Kapcsolatukat pontosan még nem ismerjük, az további kutatásra váró feladat. Lehetséges, hogy társak voltak, ezt azonban cáfolni látszik az, hogy a különböző kölcsönökben neve csak egy alkalommal szerepel. Mayer feltehetően anyagilag jobb helyzetben volt, mint Stingl és így saját vagyonából finanszírozhatta a közös vállalkozást. Előbb pápai, majd telkibányai foglalkoztatása és működése arra enged következtetni, hogy nemcsak a keménycserép, de a porcelán gyártását is ismerte, ha Herenden nem is sikerült azt olyan magas szinten előállítani, mint Telkibányán. Véleményünk szerint a nyílszerű jegy tulajdonosa tehát Mayer, ö készítette a szóbanforgó herendi kannái, amely minőségében hasonló a veszprémihez. Azt sem tekinthetjük' kizártnak, hogy Mayer még a pápai leltározás előtt, vagy annak idejében már Herenden volt, vagy a Stingl-féle gyárral előbb is kapcsolatban állott. — Kéry a pápai gyárról írt dolgozatában — csak arról tesz említést, hogy az úriszék által kapott megbízatásra külön napi bérért végeznek leltározási munkát.26 Nem derül ki a fentiekből, hogy Mayer mint címet viseli ebben az időben a „Werkführer" megjelölést, — esetleg Herenden — vagy a pápai gyárban valóban be is tölti ezt a munkakört. Az a tény, hogy a Móroczr-féle ház ügyében Herendről levelez, valamint onnan keltezett adóslevél szerint nagyobb kölcsönt vesz fel Fischertől, fentebbi álláspontunkat támasztja alá, azt, hogy a Stingl vezette gyárban működött. A második, 235