A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)
Mihalik Sándor: Stingl Vince herendi kerámiaműhelye
még a háza kulcsát is magukhoz veszik a hitelezők. Kár, hogy háza felbecsléséről leírás nem maradt, mert konkrét elképzeléseink lehetnének küzdelmeiről, meghiúsult vágyai sovány beteljesülésérői. Ha a tájékoztatásokat szolgáló iratok még lappanganak is valahol, a perek adataiból mégis kiviláglik, hogy 1834 végén Stingl helyzete sanyarú és kedvezőtlen. Ez legfeljebb a stagnálás szomorú állapota, de nem a porcelángyártás korszerű, gazdag reményeket csillogtató útja. Majdnem bizonyos, hogy Stingl működésével, a herendi kőedénygyártás indulásának korai szakaszával kapcsolatos az a házasság is, amely 1828 június 17-én az akkor 23 éves Vintschigl Ferenc és a nálánál 5 évvel idősebb Jung Borbála herendi lakosok között köttetett. 14 Az elferdített név ellenére is könnyű felismerni, hogy az ifjú férj annak a nevezetes Windschügel családnak a sarja, amely a XVIII. század közepén a bajorországi Sulzbach kerületben kapcsolódott a kerámiagyártásba s onnét Ausztriába, majd Holicsra származott át és a XIX. század első évtizedeiben már a magyarföldi kerámiagyárak jó részeiben is serényen tevékenykedik. Magyarországon is keramikus dinasztiává terebélyesedik ez a család és a holicsi, majd a pápai, a körmöcbányai, a tatai gyár munkásságát segíti hasznos eredménnyel.. Vintschigl Ferenccel 1 ^ ez a család tehát még a herendi kerámiakészítési munkálkodásba is beleépül. Stinglnek a Windschügelékkel már Pápán, később Tatán is módja volt megismerkedni és szorosabb összeköttetésbe jutni velük. A Stinglt elüldöző Fischer Mózes Áron éppen a Pápáról áthívott Windschügel Antallal tölti be Stingl tatai helyét. Amikor Herenden felmerült a kemenceépítés, valamint a gyártás technikai szakszerűséget igénylő „ezernyi" gondja és szükségessége, — úgy látszik — Stingl szintén a magyar kerámiagyártásban már nélkülözhetetlen Windschügelék tudásához fordul. Vintschigl Ferencben hajlandóság is ébred a herendi gyár munkájába való tartós beépülésére. A herendi gyártásban jövőt sejt és a tartós megtelepedés reménykedésében még családalapításra is szánja rá magát. Jung Borbálával kötött házasságával jelét is adja a Herenden való végleges megtelepedés komoly szándékának. 1829 október 23^án István és János nevű ikrei születnek, de még aznap mind a ketten el is hunytak, iß Miután fél év múlva az ifjú asszony ismét anyai örömök elé nézett, újra támadt reménykedéseikben kis családiház vásárlására határozták el magukat. Pénzük nem volt, Winter Mátyást kérték megsegítésükre. A pápai kőedény gyár tulajdonosa, minthogy a gyárát amúgy is az öreg Windschüeel és a fia tapasztalatai lendítették fel, építették ki korszerű versenyképes üzemmé, nem térhetett ki a segítéstől és 300 forintos kölcsönnel támogatta őket- Erről 1830 május 15-én „Franz Vintsigel" és „Barbara Jung" Herenden a következő szövegű iratot állították ki: „Kötelező Levél Három száz, szám szerint 300 (váltó) forintról, mellyeket itt Herenden vett Házunknak ára ki fizetése tekintetéből nemzetes Vinter Mátyás úrtól törvényes Interessére oly kötelezéssel fel vettünk, hogy esztendőknek lefolyta alatt, ha pedig mások bennünket exequáltatni akarnának, előbb is azon 300 forintokat 100-tól járó 6 százalékos kattjávai ki fizettetni tartozunk, ha pedig ki fizetni nem akarnánk, szabadságot adunk tisztelt Hitelező Urnák, hogy magát akár hol található Javainkból szabad választása szerint ki elékítetthesse ezen summa erééig in solidum kötelezvén." A kölcsön és kamatja erejéig ugyanakkor a kezességet, még Herenden, a helyszínen, „Heinrich Vintschügl" vállalta. Erről keze írásával elismervényt is állított ki. (Vintschügl Heinrich Pápán élő mester volt.) Vintschigl Ferencék május közepén vásárolt: herendi házában 1830 karácsonyán megszületett a Rozália nevű leányka is. 1833 március 3-án további János nevű gyermekkel gyarapodott a család. 17 A jelek szerint ez a nehézéletű, könnyelmű Vintschigl Ferenc nem tudott sok segítséget, támaszt nyújtani Stingl Vincének herendi kerámiagyártási munkálatai amúgyisí szűk világában. Stingl, ezek ellenére, mégis rászorult, mert a szakképzett és gyakorlott munkaerőket magukhoz ragadó magyarországi kerámiagyárak versenyének a világában, az anyagi gondokkal küszködő herendi gyárához nem bírt más erőt szerezni. Szinte az a helyzet, hogy két ágrólszakadt, egymásra szorult nincstelennek az összefogása ekkor a herendi gyár. Egyaránt sújtja és tartja össze a pénztelenség, a sok adósság, a mostoha közös sors, A reménytelenség könnyelművé, megbízhatatlanná, fülig eladósodottá teszi Vintschiglt. Értesül és meggyőződik erről Winter Mátyás is ési ezért 1833 május 21-én Vintschigl és felesége „értéken felüli adóssuk" ellen Veszprém vármegyétől vagyonzárlatot kér, mert — miként azt indokolja — „bizonyos tudományomra másoknak is igen sokkal tartoznak ezen felek úgy hogy már azoknál tovább bátorság sem volna, könnyen megtörténhettne az is, hogy Házaikat el adják a felvett árat el költvén, még több jó lelkű Hitelezőik meg károsíttathatnának." 225
