A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók

221. kép. A nagyvázsonyi takácscéh pecsétnyomója 1693-ból Abb. 221. Petschaft der Weberzunft von Nagyvázsony aus dem J. 1693. weili, wiesmari és erfurti templomok Szent Severus szobor ábrázolásain.70 Ugyancsak az íjfa lett az ifjabb Szent Jakab ikonográfiái attribútuma, akit a legenda szerint egy csapó mester ütött agyon kallózó bunkójával. A középkor végefelé különösen Németországban terjedt el Szent Jakab ilyen ábrázolásáéi Egyik legszebb példája ennek a bajorországi Blutenburg apostolsorozatának XV. századbeli íjfás Szent Jakab faszobrába említett 1529. évi debrecenin és 1627. évi sopronin kívül a győriek 1669.65 és 1719. évi,66 a tatáig kaposi

68 és temesvári69 csapó céhpecséteken itt-ott látható. Természetben a veszprémi Bakonyi Múzeum, a debreceni Déri Múzeum őriz íjfákat és Rozsnyóról is ismeretes egy eredetiben fennmaradt íjfa. Az ifa ősi, széleskörű eltérj ed ettségére legjellemzőbb, hogy már a középkorban bevonult a keresztény ikonográfiába. Szent Severust, aki eredetileg gyapjúszövő mester volt Ravennában és aki ezért a takácsok, posztókészítők és kalaposok védőszentje lett, gyakran ábrázolták íjfával, mint pl. a rott223. kép. A szentgáli takácscéh pecsétnyomója 1797-ből Abb. 223. Petschaft der Weberzunft von Szentgál aus dem J. 1797. A Veszprém megyei takács céhpecsétnyomóknak egész sorát ismerjük. Legrégibb köztük, minden valószínűség szerint az a kezdetleges rézpecsétnyomó, amelynek „W.W. TAKATS TZE" köriratából arra lehet következtetni, hogy Veszprém város takácsaié volt. A kerekitalpú egyszerű pajzsban vízszintesen elhelyezett egyenes, vaskos vetélőn galamb áll, csőrében lombos ággal, fölötte az évszám: 1644. Az évszámot könnyen 1844-nek is lehetne olvasni, de a W-betü használata, a vetélő formája, a pajzs és pecsét egész stílusa inkább a 222. kép. A várpalotai takácscéh pecsétnyomója 1699-ből Abb. 222. Petschaft der Weberzunft von Várpalota aus dem J. 1699. 202