Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Lichtneckert András: Veszprém város 1745. évi statútumainak eredete

építettek. Az 1728. évi országos összeírás során Veszprémben az adózó lakosság 342 lakóépületét írták össze, amelyek közül 177-et háznak, 165-öt kunyhónak (casulae) minősítettek. Minden bizonnyal az összeírásban szereplő házak a kőépületeket, a kunyhók a fából épült házakat jelentették, s a 18. század közepén is gyakoriak a faházak adásvételére vonatkozó bejegyzések a városi jegyzőkönyvekben. 1735. február 24-én a piac táján lévő Küllei-major meggyulladt, a tűzben 62 ház leégett, ugyanabban az évben Kajári Ádám istállója kigyulladt, és 24 ház esett a tűz áldozatául. Közbiztonsági és tűzrendészeti ügyekben 1745 előtt Veszprém városa két nagy jelentőségű statútumot alkotott: 1727-ben a káptalan, a városi nemesek és polgárok részvételével és 1730-ban a vármegyei tisztviselők részvételével (Függ. 8. és 10.) Az 1727. évi statútumoknak a közbiztonsággal kapcsolatos intézkedései a tartalmuk és a keletkezésük időpontja miatt is figyelemre méltók. A közbiztonsági feladatok ellátására 24 strázsát rendeltek, akik a nemesség és a polgárság hadnagyainak a vezetése alatt álltak. Az 1727. évi statútumok keletkezésének időpontja összefüggésbe hozható a helyőrség 1726-ban történt megszüntetésével, ami szükségessé tette a polgárőrség megszervezését. Ez a szervezet mindössze három évig működött, 1730-tól baktereket rendeltek éjjeli őrségbe, a közbiztonság pedig nemesi részről a kapitány, polgári részről a szabad vajda feladata lett, míg a tűzbiztonság a vásárbírák felügyelete alatt maradt. A pénzbüntetés ellenére is terjedő dohányzással, pipázással több vármegyei rendelkezés foglalkozott. 1717-ben a dohányzó parasztokat havonta 50 dénár pénzbírsággal sújtották, amit a helységek bíráinak dupla büntetés terhe alatt kellett kivetniük. Szükség esetén a beszedett pénzt a helység adójának fizetésére fordíthatták. 1734-től kezdve a dohányosok esztendőnként egy forintot tartoztak fizetni, s megtiltották a tereken, utcákon, istállókban, csűrökben való dohányzást. 1741-ben a dohányzás ellen hozott intézkedéseket megújították. A vármegye képviseletében Kiss Sándor, a város képviseletében Egréczy István írta alá az 1732. május 13-án kiadott határozatot arról, hogy a nemest és a nem nemest pénzbírságra vagy 15 pálcára büntetik, ha az utcán vagy más veszedelmes helyen dohányzik. Ezeknek a rendelkezéseknek a végrehajtása miatt összeírták a dohányzókat, pipásokat. Az 1747. évi adóalapösszeírás adatai szerint a nem nemesek közül 189 személy dohányzott a városban. Törvényeink, a központi kormányhatóságok és a nemesi vármegye intézkedései nagy súlyt helyeztek a közlekedés biztonságára. Elsősorban 122