Életmód és művelődés Veszprém megyében a 16-18. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. 2000)

Lichtneckert András: Veszprém város 1745. évi statútumainak eredete

évi városi statútumok 4. és az 1730. évi statútumok 5. pontja. Az állattartásra, köztisztaságra, legeltetésre vonatkozó statútumokat hoztak 1748-ban is. (Függ. 14.) A köztisztaságra a vásárbírák ügyeltek, pl. 1714-ben arra kötelezték őket, hogy a város tisztaságáról, az utcákra vetett szemét és trágya elszállításáról gondoskodjanak.

15 Többször foglalkoztak a városi kutak ügyével: 1714-ben a Vargakúthoz vezető utak megjavításával, 1721-ben az Úrkút kővel való kirakásával, 1731-ben a Komakút elkészíttetésével.

16 A köztisztaság és a kutak felügyelete három esztendeig az 1727-ben választott hadnagyok feladata volt. A statútumok 3-4. pontja a közbiztonsággal foglalkozott. A 3. pont a csavargókra, kóborlókra, idegenekre vonatkozó sok-sok törvény és vármegyei rendelkezés közül akár egy 1724-ben kiadott vármegyei határozatból is meríthetett, amelyben a bírákat és hadnagyokat arra kötelezték, hogy a „passus levél nélkül járó utasoknak szállást ne adjanak, annyival is inkább afféle csavargókat bé ne fogadjanak lakóul, ha csak igazságos levelek nem lészen, honnéd jöttek, és hová valók legyenek". Ezek a rendelkezések elsősorban a jobbágyoknak, katonáknak, továbbá a házi és gazdasági cselédeknek a szegődségi idő letelte előtti szökését hivatottak megakadályozni az 1715. évi 101. és az 1723. évi 66. te. alapján, melyek közül az utóbbi a szolgák bérének és szolgálati idejének meghatározását a vármegyére bízta.

17 A szolgák, napszámosok bérének megállapításával kívánták biztosítani azt, hogy a gazdák magasabb bér ígéretével ne csábíthassák el egymás munkásait. Az erre vonatkozó tilalom megtalálható a Balaton-felvidéki szőlőhegyek számára Zala vármegye által 1752-ben kiadott artikulusokban is, amelyek érvényesek voltak a legtöbb szőlőhegyen, ahol a veszprémiek birtokosok voltak. A csavargók ellen hozott idézett rendelkezésen kívül a napszámbérek megállapítását is tartalmazza a vármegye 1724. évi határozata. (Függ. 7.) Az utazó levél (passus) nélkül járó-kelő idegenekre a pestisjárvány miatt is ügyelni kellett.

18 Az 1723. évi 109. te. nyomán a helytartótanács a megyékben és a városokban tűzvédelmi intézkedések bevezetését szorgalmazta. A veszprémi statútumok 5. és 7. pontja is tűzrendészeit kérdésekkel foglalkozott. A városi tűzrendészet a vásárbírák felügyelete alatt állt. A városi önkormányzat 1717. július 6-án arra kötelezte őket, hogy a városi és vármegyei esküdtekkel együtt Járják meg az várost, és valakinek rossz konyháját és kéményét - az hol a tűztűl félő volna - találják, minden kedvezés és személyválogatás nélkül rontsák el és vonják le, nem nézvén azt, akár nemes, akár városi emberé légyen, minthogy ez a közönséges jót nézi."

19 A tűzvész kitörése állandóan fenyegette a várost, mert sok házat fából 121