Veszprém a török korban (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 1998)

Molnár Antal: A Veszprémi Egyházmegye a török hódoltság idején

Molnár Antal A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE A TÖRÖK HÓDOLTSÁG IDEJÉN /. kép Szalaházy Tamás püspök (1516) (Olaj, vászon arcképe a veszprémi érseki palotában) A veszprémi püspökség egyike a Szent István által alapított tíz egy­házmegyének, területe a középkor folyamán Veszprém, Zala, Somogy, Fejér és Pilis vármegyékre terjedt ki; székhelye, Veszprém pedig a Dunántúl egyik legjelentősebb egy­házi és kulturális központja volt. Az egyházmegyét a 16. században a török előrenyomulás két részre szakította: Somogy, Fejér és Pilis megyéket a hódítók szinte teljes egészében elfoglalták, míg Zala és Veszprém megyék részben török, részben magyar fennhatóság alá tartoztak. Veszprém maga is végvár lett, amely összesen négy alkalom­mal (ebből kétszer hosszabb időre) török kézre került. A veszprémi egyházmegye tehát az Oszmán Bi­rodalom és a királyi Magyarország határvidékévé vált, és ennek követ­keztében a püspökség területét a várháborúk, illetve a hivatalos béke idején is gyakorta fellángoló végvári csetepaték és portyák 150 éven át rendszeresen érintették. A pusztulás természetesen a katolikus egyház in­tézményeit sem kerülte el, a hódoltsági peremvidékekre oly jellemző ál­landó háborús feszültség pedig az egyházi élet helyreállítására tett kísér­leteket szinte teljesen lehetetlenné tette. Az alábbiakban ennek a kény­szerpályának három momentumára szeretnék rámutatni. Először is: mi­lyen okoknál fogva és milyen ütemben pusztultak el a katolikus egyházi struktúrák az egyházmegye területén a mohácsi csatavesztést követő év­században. Másodszor: milyen mértékben sikerült helyreállítani az egy­házi intézményeket a püspökségnek a Habsburg országrészhez tartozó 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom