Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)

S. Perémi Ágota: VESZPRÉM MEGYE 10-11. SZÁZADI RÉGÉSZETI EMLÉKEI

копу vidékéhez tartozik, de mivel a két terület határán helyezkedik el, ezért itt említem meg. A lesenceistvánd-szőlőhegyi köznépi temetőt még Darnay Kálmán tárta fel 1911-1912-ben. 108 sírt talált, amelyek között a leírás szerint későavarkori és 11. századi leletek is voltak. A leletek nagy része a 2. világháború során elpusztult. (MRT 1,110: 27/4. lh.) A másik köznépi temető részlete 1986-ban látott napvilágot a Tapolcaimedence keleti szélén, Diszel közelében. A leletek közül egy bronz nyakperec és bronz karperec elkallódott, de egy vaskés töredékét, bronz ruhadísz darabját, bronz karikára fűzött kaurikagylós díszt sikerült megmenteni. Leletmentés során csak két melléklet nélküli sír került elő, bár az árok falában több sír nyoma látszott. (S. Perémi-Töröcsik 1988., 64.) Területünkről még egy lovassírról van tudomásunk, amely Hegymagason, Kiss Pál tanító telkén került elő még a század elején. A leletek leírásán kívül - 2 db kengyel és egy zabla - közelebbit nem tudunk. Az anyag a sümegi Darnay gyűjteménybe került és a 2. világháború során elkallódott. (MRT 1, 64: 16/*** lh., FÉK 39: Nr. 380.) A Bakony és a Balaton-felvidék határán, a Déli-Bakony és a Balatonfelvidék között lesüllyedt ún. Veszprém-Nagyvázsonyi-medencében található a nagyvázsony-nőzséri lelőhely. A temetkezések még a múlt század végén vagy 1902-ben kerültek elő, a leletek pedig a legkülönbözőbb időpontokban jutottak a múzeumba. Sajnos egyelőre még azt sem tudjuk, hogy valójában hány sír látott napvilágot, illetve az egyes tárgyak mely sírokhoz tartoznak. A megmaradt leletek alapján talán egy gazdag mellékletű női lovassír, illetve férfi lovassírja került elő. (Szőke 1962., 1314., 16.) A leletek között 2 db kengyelpár, csatok, 13 db aranyozott ezüst rozettás lószerszámdísz, 2 db kikerekedő végű bronz lemezkarperec, 2 db ékköves gyűrű, zöld és sárga pasztagyöngyök, töredékes íjcsont, 4 db nyílcsúcs, valamint I. Berengár itáliai király 4 milánói denára, Provence-i Hugó itáliai király milánói denára, és talán 2 db „lombardiai pénz" is volt. (MRT 2, 138-139.: 33/13. lh., FÉK 57: Nr. 731-732.) A temetkezések hitelesítését Dienes István végezte el, de újabb sírokra nem bukkant. (Dienes 1963., 53-54.) Az érmékről Kovács László írt. (Kovács 1989., Nr. LXXI, 47.) A rozettás lószerszámos sírok elemzése kapcsán a sírokat az érmék alapján a 10. század első felére, első harmadára keltezték. Valószínűleg egy kisebb nemzetség központját jelezheti ez a sírpár. (Mesterházy 1980., 96-97., 100., 123.) 34