Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6. 1996)

Solymosi László: Az 1515. évi Veszprémi Zsinat és a vallásos élet

miatt nem tudott részt venni a zsinaton. Bár a levél csak a zsinat évét jelölte meg, nem kétséges, hogy a zsinatra és a szinodális könyv kihirdetésére május 8-án került sor. Ez alkalommal a Veszprémben megjelent mintegy 500 egyházmegyei plébános és szerzetesrendi elöljáró tudomásul vette a megismert határozatokat. A veszprémi szinodális könyv összeállítói az esztergomi szinodális könyv 1450-ben készült Szécsi-féle változatát vették alapul. Struktúráján nem módosítottak, a határozatokat ugyanúgy két prológussal vezették be, és ünnepi - immár a veszprémi egyházmegyére érvényes - kalendáriummal zárták le. Tartalmát viszont kisebb-nagyobb mértékben megváltoztatták. Az első - Sicut doctor summits kezdetű - prológust elhagyták, és helyébe Beriszló Péter említett levelét tették. Az esztergomi szinodális könyvet helyenként átfogalmazták, rövidítették, módosították, egyes részeket felcseréltek, és természetesen az Esztergom szó előfordulásait a Veszprém szóval cserélték fel. Olykor utalásokkal egészítették ki a szöveget. így az egyházi bíráskodás kapcsán hivatkoztak a nevezetes bullára (Bulla in coena Domini), a Rómában rendszeresen kihirdetett egyházi büntetőtörvénykönyvre, a kiközösítési végzések gyűjteményére. Nemcsak többletet adott, hanem a korábbi egyházjogi források veszprémi megbecsülését is jelezte a simóniával foglalkozó részhez csatolt kiegészítésben Gentilis bíboros pápai legátus 1308. december 3-i budai zsinati határozatainak említése.A legjelentősebb változtatás azonban a bővítés volt. Egyfelől az esztergomi szinodális könyv 11 fejezetéhez additio címszóval bevezetett hosszabb-rövidebb kiegészítést csatoltak, másfelől veszprémi határozatokat helyeztek az átformált szinodális könyv elejére és végére, azaz a második prológus után, illetve a kalendárium elé. A befejező részben ifjabb Vitéz János veszprémi püspök (1489-1499) emlékezetből (!) felidézett (sicut memoria capit) rendelkezéseit rögzítették. Végül a könyv használatát a második prológus után elhelyezett tartalomjegyzékkel könnyítették meg. A veszprémi szinodális könyv a sok megfelelés ellenére annyira különbözik esztergomi mintájától, hogy önálló alkotásnak tekintendő. Név szerint nem ismert összeállítói a zsinatot összehívó Beriszló Péter környezetéből, a veszprémi székesegyház teológiai, egyházjogi és liturgikus műveltséggel bíró kanonokjai, klerikusai közül kerültek ki. A szinodális könyv a papság, a klerikusok és a szerzetesek, legfőképpen a plébánosokat ellenőrző fő- és alesperesek számára íródott. A második prológus tömören megfogalmazta a velük szemben támasztott legfőbb követelményt: egyfelől életük és viselkedésük (conversatio) feddhetetlen kell legyen, hogy - miként Beriszló levele is írta - példát mutassanak, másfelől 65