Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6. 1996)

Solymosi László: Az 1515. évi Veszprémi Zsinat és a vallásos élet

A nőkkel szembeni megkülönböztetés abban jutott kifejezésre, hogy életveszély esetén csak akkor keresztelhettek, ha nem volt a közelben férfi. A nő gyónása nyílt helyen történt, a gyóntató nem nézhetett az arcába, csuklyával vagy kézzel el kellett takarnia a szemeit. Asszony az oltárnál nem szolgálhatott, a kelyhet meg nem érinthette. A misemondásnál egy klerikus vagy iskolás; ha a hívek áldoztak, két klerikus vagy iskolás segédkezett a papnak. A feleség ugyan választhatott magának sírhelyet, de ha ezt elmulasztotta, korábban elhunyt férje sírjába temették. Klerikus az egyházi épületekben asszonyt nem tarthatott, kivéve ha az asszony önmegtartóztatása vitán felül állt vagy közeli rokona volt. A középkori vallásos élet látványos eseményének számított a körmenet. Különösen jelentős volt az Űrnapján és azünnep nyolcadán tartott körmenet. Veszprémben ünnepélyességét azzal is fokozták, hogy a körmenet első három állomásán az oltáriszentség fölé tartott baldachin négy tartórúdját a székesegyház méltóságviseló'i vitték, szigorú rangsor szerint kialakított négyes csoportokban: a nagyprépost, a lektor-, a kántor- és az őrkanonok a székesegyháztól a Keresztelő Szent János plébániatemplomig, innen a SzentMiklósplébániaegyházigavárbeli Mindenszentek egyházának prépostja, a somogyi és a zalai főesperes, valamint az Örsi prépost, a Szent Miklós templomtól pedig a hántai prépost, a segesdi, budai és a fehérvári főesperes. A veszprémi szinodális könyv végén elhelyezett kalendárium hónapok szerinti tagolásban felsorolta azokat az ünnepnapokat, amelyeken a szolgai (máskor is végezhető) munkától mind a klerikusoknak, mind a laikusoknak tartózkodniok kellett. A számba vett 51 ünnep valójában évente 55 napot tett ki, mert Húsvét és Pünkösd háromnapos ünnep volt. Ehhez azonban még hozzájött a kalendáriumból hiányzó évi 52 vasárnap, valamint az 1092. évi szabolcsi zsinat rendeléséből minden templom két saját ünnepe, a védőszent és a felszentelés napjának megülése. Ezek összesítve 109 napot tettek ki. A vasár- és ünnepnapok száma valójában ennél kevesebb volt, mert a változó ünnepek közül három (Húsvét, Pünkösd, Szentháromság-vasárnap) mindig vasárnapra esett. Mivel ez a lehetőség esetlegesen a többi ünnep némelyikénél is fennállt, a vasár- és ünnepnapok száma évente legfeljebb 106 lehetett. A veszprémi egyházmegye ünneprendjének sajátossága az 1450. évi esztergomi kalendáriumhoz viszonyítva két hiányban és öt többletben mutatkozott meg. A veszprémi egyházmegyében nem ülték meg Szent Adalbertnek, az esztergomi székesegyház védőszentjének, illetve Szent Imre hercegnek az ünnepét. Ezzel szemben Nagy Szent Gergely pápának az esztergomi egyházmegyében is ünnepelt napjával együtt Szent 71