Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 6. 1996)

Gedai István: Veszprém középkori pénzforgalma

Gedai István VESZPRÉM KÖZÉPKORI PÉNZFORGALMA Egy város, de még egy kisebb országrész pénzforgalmát, illetve kutatását, vizsgálatát sem lehet kiszakítani egy ország egységes pénzforgalmának egészéből. Természetes tehát, hogy Veszprém város pénzforgalmának vizsgálata sem korlátozódhat magára a városra, különösen nem, ha olyan korszak a kutatás tárgya, amely korból az elsődleges forrásanyag régészeti jellegű, hiszen a pénzforgalomra, sőt általában a pénzgazdálkodásra a kora Árpád-korból szinte alig vannak írott forrásaink. Ugyanakkor a pénzforgalom vizsgálatát nem lehet kiszakítani a vizsgálandó hely általános történeti helyzetéből sem. Mindezek alapján a kora középkori Veszprém pénzforgalmának vázolása előtt röviden ki kell térni Veszprém korabeli helyzetére, mivel tárgyunkat ez befolyásolta. A város a honfoglalást megelőző időkben is jelentős település és erőd volt, sőt fontos központ. A honfoglalás után - talán rövid átmeneti idő kivételével - a fejedelmi család tulajdonába került. Veszprém közvetlen környékének falunevei között Árpád leszármazottjaira utaló nevek vannak, maga Veszprém pedig bizonyára megmaradt fejedelmi városnak. Géza fejedelem özvegye, Sarolta - bizonyára tartósan - Veszprémben tartózkodott, s István király asszonya, Gizella királyné pedig egyértelműen királynéi székvárossá tette. A szentistváni alapítású veszprémi püspökség püspöki székének mindenkori betöltője királynéink kancellárja lett. Veszprém tehát meghatározó város volt, pénzgazdálkodást igénylő kereskedelme is feltételezhetően - igen korai lehetett. A X. századi éremleleteink legtöbbje azonban még nem kereskedelmi tevékenység eredménye. A honfoglalók temetőiben előforduló arab dirhemek, bizánci pénzek és nyugat-európai dénárok közül az arab dirhemek ugyan lehetnek kereskedelmi kapcsolatokra utaló adatok, a honfoglalást megelőzően az arabokkal és vikingekkel kialakult kapcsolatok továbbélésének bizonyítékaként. Elsősorban tezaurációraalkalmasbizáncipénzekhasználata is a honfoglalás előtt kezdődött, ezek azonban egészen a XII. század végéig szerepet játszottak a magyaroknál. A nyugat-európai dénárok előfordulása egyértelműen a X. századi nyugati hadjáratokhoz köthetők. Zsákmányként kerültek birtokukba, s legfeljebb haditrófeaként lószerszámukra, övükre varrva viselték. Semmiféle pénzforgalmi szerepük nem volt. 20