Veszprém kora középkori emlékei (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 5. 1994)

Györffy György: A Veszprémvölgyi Alapítólevél

Hogy mennyivel élte túl a hercegnő Imre vadászbalesetét, ugyanolyan rejtély, mint az Árpádok családi történetének legtöbb 10-11. századi mozzanata. Gizella királyné még kitartott Veszprémben Péter uralma alatt is, de úgy látszik, hogy az 1046. évi pogánylázadás, s a német és olasz papok, valamint katonák üldözésének kezdete arra indította, hogy visszatérjen hazájába, a passaui monostorba, ahová leánykorában apácaéletre szánták. Páratlanul nagy és izgalmas életút jutott számára osztályrészül: 997-től István-Vajk herceg oldalán Nyitrán és Esztergomban lakott, majd a király oldalán, kúriáról kúriára vándorolt az ország egész területén, de 1018-tól főként Székesfehérváron, Veszprémben, majd Esztergomban pihent meg, ahol 41 évi házasság után férje elhunyt. Veszprémben élhette át Péter kétszeres zsarnoki uralmát és Aba Sámuel elkergetését, de hogy kivel kellett még osztozzon a királynéi székhelyen, a menekült rokon hercegnőknek szállást adó otthonában, inkább csak sejtjük, mint tudjuk. Ide került a Bátor Boleszló lengyel herceg által elűzött neje, fiával, Bezprim herceggel, aki a vár ispánja lett és a városnak nevet adott. Ide menekülhetett az örmény családból eredő bolgár cárevics elűzött neje, szintén Péter nevű fiával: feltevésem szerint ő mehetett másodszor férjhez Csaba nádorispánhoz, akiktől Aba Sámuel ered. Nem tudjuk, hogy Orseolo Ottó Bizáncban bekövetkezett halálát magyar felesége megélte-e, s Péterrel nem költözött-e haza, mint ahogy azt sem tudjuk, hogy ki volt a következő uralkodók felesége - kivéve I. Endréét, a Kijevi Anasztáziát, és Salamon német hitvesét, Juditot. Veszprémnek, a királynő, s talán első püspökségünk székhelyének korai és izgalmas történetét a püspök atyák nem írták meg, vagy ha megírták, nem maradt ránk. De színes múltját minden más városunknál hitelesebben világítja meg Szent István két oklevele, a veszprémi püspökség 1009. évi alapítólevele s a fentebb ismertetett veszprémvölgyi görög oklevél. Az alapítólevél magyar fordításban így hangzik: „Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében én, a keresztény István, az egész Magyarország (Hungria) királya, Veszprémben létrehozva, fenntartva és berendezve a legszentebb Istenanya érseki monostorát (monasztérion tesz hüperhagiasz Theotoku tu métropolitu), és összegyűjtve benne apácák seregét, magam, egyszersmind hitvesem és gyermekeim lelki üdvéért és egész Pannoniáért rendelkezem: adományozok ennek a monostornak kilenc falut, földjével együtt. E falvak neve: először Szárberény 19