Gizella és kora (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 4. 1993)

Rainer Pál: Magyarország királynői az Árpád-korban

Szintén e csoporthoz sorolható Eufrozina királyné, II. Géza neje, I. Msztyiszláv orosz fejedelem leánya, aki fiának, III. Istvánnak kiskorúsága alatt az ország tényleges vezetője volt, s erős befolyását később is megőrizte. Talán legismertebb alakja e királyné-típusnak Gertrud, II. András 1. felesége. Szereplése - mint ahogyan köztörténelmünkből jól ismert - még egyes főemberek felháborodását is kivívta, akik végül is megölték. A Bánk bán-féle összeesküvés több résztvevője korábban Gertrud környezetéhez tartozott, tehát visszatetszésük személyes élményekből táplálkozhatott. Ezen „politizáló" király asszonyainkkal szemben viszont alig-alig tudunk valamit pl. Péter és Aba-Sámuel feleségeiről, Szünadéné (I. Géza 2. felesége), Felicia (Kálmán 1. felesége), Adelheid ? (II. István felesége), Mária (IV. István felesége), Ágnes (III. István felesége) királynéinkról. Ha a középkori közszellem az uralkodók egyik feladatának az egyház támogatását tekintette, méginkább így volt ez királynéink esetében. Lássunk erre is néhány példát! Már említettem, hogy Gizella királyné volt a veszprémi székesegyház alapítója. Ilona királynét a férjének apja, Álmos herceg által alapított dömösi prépostsághoz fűzte szoros kapcsolat. Eufrozina királyné támogatásával fejeződött be a székesfehérvári keresztes rendház építése. Chatillon Ágnes Hajszentlőrincen alapított monostort. Jolánta királyné az aradi káptalan templomépítését támogatta. Laszkarisz Mária főleg a domonkos és a ferences rendet pártolta. Uralkodóink házasélete sem volt mentes kisebb-nagyobb családi zökkenőktől. Eufémia királynét - miután férjét megcsalta - Kálmán király hazaküldte szüleihez Kijevbe, s ott szülte meg fiát, Boriszt, akit bár a későbbiekben többször lépett fel trónkövetelőként, az Árpádok sosem ismertek el örökösüknek. Beatrix (II. András 3. neje) feltehetően Dénes nádorral „szűrte össze a levet", s András király temetése után - bár várandós volt - jobbnak látta elhagyni Magyarországot. (Az ő unokája volt III. András, az utolsó Árpádházi király.) Izabella királynét ellenben férje, IV. László király taszította el magától kun szeretői kedvéért, sőt egy időre a margitszigeti kolostorba záratta. IV. Béla - jóllehet jobb meggyőződése ellenére és apja, II. András szorgalmazására, aki fiának jobb kapcsolatot jelentő házastársat akart biztosítani - kísérletet tett Laszkarisz Máriával kötött házasságának pápai engedéllyel történő felbontására. A pápa - miután magyar püspökök útján tájékozódott a helyzetről - ehhez nem járult hozzá, s döntése bizonyára IV. Béla (ekkor még királyfi) meggyőződésével találkozott (1222-1223). Máskor politikai okokból kerültek egyes királynéink kellemetlen helyzetbe. Anasztázia királynéra - I. András özvegyére - saját fia, Salamon emelt kezet, amikor 1074-ben az anyakirályné fia politikáját okolta az elszenvedett kudarcokért. Eufrozina királynét fia, III. Béla záratta börtönbe 41