Gizella és kora (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 4. 1993)

Rainer Pál: Magyarország királynői az Árpád-korban

Erzsébet királyné (V. István felesége) pecsétje, a) előlap, b) hátlap 1177-ben - mivel nem őt, hanem Géza nevű testvérét támogatta - majd 1186-ban Bizáncba száműzte. Erzsébet királyné (V. István felesége) két­szer is fogságot szenvedett. Először még hercegné korában 1260-ban, ami­kor Sárospatakon IV. Béla elfogatta, majd 1274-ben, amikor Kőszegi Hen­rik és Gutkeled Joachim fogták el fiával, a gyermek IV. Lászlóval együtt. Legtöbb királynénk, ha férjét túlélte, annak halálával nemcsak házastár­sát, de befolyását is elvesztette. Az Árpád-korból csupán két esetben tu­dunk arról, hogy az özvegy királyné újra férjhezment. Az egyik Judit volt, Salamon király özvegye, aki 1088-ban Ulászló Hermann lengyel fejedelem (1081-1102) felesége lett. (Közbevetőleg jegyzem meg, hogy lengyel ki­rálynéként is kormányzati újításokat vezetett be.) О azonban gyakorlatilag alig élt férjével közös házaséletet, hiszen házasságkötésükkor mindketten gyermekek voltak, a későbbiekben pedig Salamon hányatott sorsa miatt ne­migen került sor a közös életvitelre, bár Salamon 1084-ben kísérletet tett ennek felújítására. A másik eset Konstanciáé (Imre király özvegyéé), aki 1209-ben II. Fri­gyes a későbbi német-római császár (1215-1250) felesége lett. Általánosnak mondható, hogy a király halála után özvegye hazatért szü­leihez, esetleg rokonaihoz: Szünadéné Bizáncba, Ágnes Ausztriába, Margit a Szentföldre, vagy kolostorba vonult: Gizella (Passau), Anasztázia (Ad­mont), Adelhaid (Walderbach) ?, Eufrozina (Jeruzsálem, Szt. Teodósziosz zárda), Ágnes (Königsfelden). Közismert, hogy királyaink sírjait milyen sors érte. Nem jártak jobban királynéink nyughelyei sem. Magyarországon egyedül Chatillon Ágnes 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom