Gizella és kora (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 4. 1993)

Uzsoki András: A passaui Gizella-sír az új kutatások tükrében

biztos pusztulást jelentette. Egyetlen kiút volt ebből: visszatérni Bajorországba. A biztos lehetőség 1045 májusában következett be, amikor III. Henrik császár, a pünkösdi ünnepekre Fehérvárra érkezett Péter király meghívására. Ekkor vitte magával Szent István koronáját és lándzsáját. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor az özvegy királyné is elhagyhatta az országot a császár kíséretével együtt. A passaui Niedernburg kolostorba - néhai fivére, II. Henrik jogán - vonult be, amelyet 1010-ben emelt birodalmi monostori rangra a császár. Ez a tény is logikus magyarázatot nyújt ott betöltött abbatissa tisztségére. 2. A passaui sír régészeti hitelessége és a feltárás eredménye 1908. július 30-án - a Passaui Püspökség engedélyével és felügyelete mellett - fogott hozzá a kolostortemplomban a sír feltárásához dr. Schmid. A sír fölé 1420 körül épített gótikus felépítményt, a kenotáfiumot a vele egyidős fedőlappal együtt eltávolították, s így teljes egészében láthatóvá vált az eredeti 11. századi sírlap, amelyet in situ meghagytak. A sírt északi oldaláról, hosszirányban megközelítve tárták fel, s így találtak rá egy kőből falazott boltozatos sírkamrára, amelyen nyílást bontva jutottak hozzá a sír belsejéhez. A feltárásnak ez a régészeti módja a maga korában kifogástalannak tekinthető. A sírkamra alját vastag, megülepedett humuszréteg fedte, s ezen találták a csontváz maradványait a koponyával együtt. A 190 x 45 cm alapterületű sír alját lapos kövekkel rakták ki, a kamra felfelé menő rakott kófalazata primitív boltozásban zárta le a mindössze 45-51 cm magasságú kamrát. Közvetlenül felette 3 cm vastag vakolatréteget találtak, benne all. századi sírlap - a jelenlegi méreténél valamivel szélesebb - lenyomatát fedezték fel. Schmid megfigyelései szerint a sírlapot eredetileg erre a vakolatrétegre helyezték, és 1420 körül feljebb emelték, amikor az említett kenotáfiumot (Hochgrab) építették és ekkor foglalták be a csúcsíves alépítménybe, a templom járószintjének megfelelő magasságban. Valószínűleg ez időben faragták le - előttünk ismeretlen okból - a sírlap jobb peremét a szegélyfelirattal együtt. 3. A csontvázmaradvány embertani vizsgálatának eredményei. Az embertani anyagot dr. Ferdinand В irkner, a Müncheni Egyetem antropológus professzora 1911. június 26-án vizsgálta meg. Megállapította, hogy a váz nem teljes, a csigolyák, a kéz- és a lábcsontok egyes darabjai hiányoznak, de a meglévők összetartoznak. A közepesen sérült koponya felső 22