Gizella és kora (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 4. 1993)

Solymosi László: Szent István király társadalma

megváltani magát, akkor eladták, s ha eladása után is lopott, akkor a szolgák törvénye szerint (legibus servorum) ítélték meg (II/7. te). A Szent István-kori törvények tanúsága szerint az ezerforduló Magyarországán a szabadságfogalom még egységes, tagolatlan volt, átfogta a liber nevezetű társadalmi kategória egészét. A társadalmi viszonyokat egyféle libertás, a született szabadok teljes szabadsága jellemezte. A felszabadított szolga is ezt az állapotot nyerte el. A jogi egységnek megfelelően a szabadok vérdíja egységesen 110 aranypénz vagy tinó volt (1/14., II/4.tc), függetlenül attól, hogy az illető a társadalmi hierarchiában hol helyezekedett el. A jogi egység ellenére ugyanis a szabadok társadalmi-vagyoni szempontból korántsem voltak egységesek, sőt erősen differenciálódtak, jól elkülönülő csoportokra oszlottak. A törvényhozók - mint láttuk - azzal számoltak, hogy a lopást elkövetett szabadok nem mindig képesek szabadságuk megváltására. Máskor ellentétpárokkal érzékeltették a különbségeket: a szabadok gazdag: dives vagy szegény: pauper (1/21.te), tehetős: valens vagy közrendű: vulgaris (I/17.tc.) rétegből álltak, származásuk, méltóságuk szerint pedig nagyobbak: maiores vagy kisebbek: minores voltak (1/19., 35.tc). Az ellentétpárok elemei megfeleltek egymásnak, fedték egymást: a gazdag, a tehetős, a nagyobb, illetve a szegény, a közrendű, a kisebb - azonos csoportot jelölt (1/19., 27.tc). Olykor ezt a kettes felosztást hármas tagolással helyettesítették, pontosították: az első csoportot ispán (comes) és katona (miles) rétegre bontották (1/15., 35.tc). A comes, a miles és a vulgaris réteget igen jelentős társadalmi-vagyoni különbség választotta el egymástól. Feleséggyilkosság esetén a comes 50, a miles (a gazdagabb ember) 10, a vulgaris pedig 5 tinóval engesztelte ki az asszony rokonságát (I/15.tc). A szolgák között vagyoni különbség nem létezett. A tolvaj szolgának aligha lehetett öt tinója, hogy orrát vagy füleit megváltsa (II/6.tc). A törvényhozók bizonyára a vétkes szolga ura számára kívánták a megváltás lehetőségét biztosítani. Szerepkörükből adódóan azonban némi különbség, rangsor lehetett közöttük. A vár vagy az udvar élére állított szolgának (II/16.tc.) egészen más volt a helyzete, mint a többinek. A társadalom nem elszigetelt egyénekből vagy arctalan tömegből állt, az emberek között különféle függőségi viszonyok, kapcsolatrendszerek léteztek. A leginkább az úr - szolga (senior - servus, illetve dominus - servus), az úr - katona (1/20-21., 23., 28-29., II/3-5., 17.tc), más vetületben, más megfogalmazásban: a király - katona és a király - szolga (I/7.tc), az ispán - katona (1/35., II/9., 17.tc.) viszonylatok voltak a meghatározók. A kapcsolatok közti minőségi különbséget jól érzékelteti, hogy a szolga nem emelhetett vádat, nem tanúskodhatott ura ellen (I/20.tc), hogy a szolgát ura tudta nélkül nem lehetett felszabadítani vagy feleségül venni (1/21., 29.tc). Ezzel szemben ispánja ítélete ellen a katona elvileg a királyhoz fellebbez10