Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Petőfi Sándor: A borozó

Petőfi Sándor A BOROZÓ Gondűző borocska mellett És a bor vidám hevében Vígan illan életem; Füttyentek rád, zord világ! Gondűző borocska mellett, Szívemet hol annyi kínnak Sors, hatalmad nevetem. Skorpiói szaggaták. És mit ámultok? ha mondom, Bor taníta húrjaimra Hogy csak a bor istene, Csalni nyájas éneket; Akit én imádok, aki Bor taníta elfeledni, E kebelnek mindene. Csalfa lyányok, titeket. Egykor majd borocska mellől A halál ha űzni jő: Még egy korty — s nevetve dűlök Jégöledbe, temető! Pápa, 1842. (április vége?) 71