Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Ferenczy Miklós: Komáromi adalékok Csokonai bor-kultuszához

Itt egy üveg borocskát A zöld gyepágyra tettem És gyenge rózsaszállal Száját be is csináltam, A mott Anakreonnak Kellő danái vannak Kaskámba friss eperrel. Egy összvességgel ily sok Gyönyörűt, becsest ki látott? S ki boldogabb Vitéznél? Évekkel ezelőtt a Komárom megyei Martos községben jártam Csokonai emlékeit kutatni. Tudvalévő, hogy Csokonai 1797-ben Martoson is járt, lévén ott akkor rektor az az Oroszi Nagy Mihály, akivel még pataki diák korában ismerkedett meg. A martosi parókia kisebb átalakításokkal még mindig az eredeti formájában áll. Meghatódva tanulmányoztam a helyet, ahol a költő — Závory Sándor hiteles leírása szerint — tartózkodott. 1971-ben még élt Závory Sándor 82 éves unokahúga, özvegy Lux Lajosné,Závory Terézia ny. tanárnő, aki nekem a következőket írta a családi szájhagyomány alapján: ,,Hej te kis falu, ott a Nyitra partján! Nem tudod, nem emlékszel már, mily szerencse ért, minő üstökös csillag látogatott el hozzád, ezelőtt vagy 110 évvel. Vajon áll-e még a ház, a rektorlak, amelyben vendégül fogadta öregapám a halhatatlan poétát, CSOKONAI VITÉZ MIHÁLYT? Nincs már élő ember kívülem, — írja Závory dr. — az egykori szíves vendéglátó rektor 70 éves unokáján kívül, aki erről tudna. Az irodalomtörténet sem tud. Mégis ne vesszen el emléke annak a néhány napnak, amelyet Csokonai ott töltött s amelyet családunk szájhagyományként őrzött meg, és amelynek utolsó őrzője már csak magam vagyok. Én még láttam azt az öreg házat, 1853-ban, s találtam élő embert, az öreg Jóba Józsefet, aki öregapámat Oroszi Nagy Mihályt jól ismerte. Ennek a jó öregnek az apja hozta ki Komáromból Martosra a nagy költőt, kinek megjelenése határtalan örömmel töltötte be a szerény, alacsony mestergerendás tanítói lakot, öregapám pataki diák korában ismerkedett meg és kötött sírig tartó barátságot Csokonaival, aminek folyománya volt a martosi látogatás. 42