A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

Praznovszky Mihály KÉT SZERETŐ SZÍV A HÁBORÚBAN (Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban, levélváltásuk alapján) Szerelmi előtörténet Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza szerelmét a magyar irodalomtörténet egyik nagy, klasszikus szerelmeként tartjuk számon, Csokonai és Lilla, Vörösmarty és Laura, Petőfi és Júlia kapcsolata mellett. Klasszikussá tette mindegyiket az a tény, hogy az imádott hölgy nemcsak feleség (nem minden esetben persze), de múzsa, dal-ciklusok ihletője és forrása volt, s így maga is hozzájárult örök életű magyar műalkotások megszületéséhez. Ám mindezekkel együtt a forrásokból kiérezhető valami feszültség, ellenszenves vonás a feleségről. Túlontúl hideg, netán számító, túl racionális, érzelmeit kordában tartó lenne? Kiváltképpen igaz ez a badacsonyi szüretre s az utána történtekre vonatkozóan. A felelet korántsem lehet egyszerűsítő, miként maga az emberi egyéniség, jellem sem. Főleg, ha figyelembe vesszük Kisfaludy előéletét, amely a kor erkölcsi rendje szerint is legalább meghökkentette Szegedy Rózát, de mindenképpen elbizonytalanította választásában. Ezt a kétkedést magunk is jogosnak ítélhetjük meg, ha végiglapozzuk Kisfaludy naplóját.

1 1796 tavaszától az év őszéig katonáskodott ÉszakOlaszországban és Dél-Franciaországban, majd az év telén öntötte irodalmi formába jegyzeteit, címzettnek választva Skublics Imrét, pozsonyi diáktársát. Alig fél évvel a badacsonyi szüret után indul tehát „száműzetésbe", nincsenek még távol tőle az emlékek. Az 1795 szeptemberében Vashosszúfaluba érkező s itt Rózával találkozó Kisfaludyt már megelőzte híre. Ez is közrejátszott abban, hogy Róza ugyan nem elutasítóan, de hidegen fogadta. Lehetett ebben jó adag szándékoltság, a művelt, zenélni tudó, jól társalgó magyar lány meg akarta mutatni, ő nem olyan préda, mint azok a bizonyos bécsi hölgyek. De a hiúságának, tetszett, hogy az a férfi — aki amúgy mellesleg jóképű is és a bécsi hölgyek felkapott lovagja —, most őt ostromolja hevesen. Meghívta hát Badacsonyba, a szüretre, balatoni csónakázásra, majd Szigligetre hintóztak s itt Kisfaludy szerelmet vall, amire a válasz se igen, se nem.

2 Kisfaludyban ugyan élhetnek a biztató remények, de ez a szerelmi élmény nem zavarja, Bécsbe visszatérve folytatja, léha, könnyelmű, bohém, poétához illő életét. Nem lehet meglepve hát, amikor 1796 februárjában 103