A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Vigh Kálmán (főiskolai docens, Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely): Sopron vármegye francia megszállása 1809-ben

ne gyülekezzenek és engedelmeskedjenek a városi tanács rendeleteinek. Az óvatosság jogos volt, mert éppen ezen a napon a francia 4. Colbert könnyűlovasdandár 9. huszárezredének portyázó csapata egészen a város kapujáig merészkedett, de a városba nem mentek be. József nádor még május 6-án értesítette a vármegyét, hogy az ellenség Bécs felé tart, s várható magyarországi betörése is, és a közbiztonság fenntartására 12 pontból álló utasítást küldött. Ezen utasítás folytán szervezte meg a vármegye az Állandó Bizottságot — a Permanens Deputatiót. Az osztrák határra biztosokat rendeltek ki, az utakra a közeli falvakból őröket állítottak, hogy az idegen utasokat tartóztassák fel. Sopron városát a Bécsújhely felől érkező Lauriston tábornok, hadtestparancsnok csapatai foglalták el május 29-én. Délutánra Lauriston is a városba érkezett, s kezdetét vette a francia csapatok beszállásolása, bár Lauriston bejelentette a városi hatóságoknak, hogy csapatai nagy része másnap megy is tovább Csorna, illetve Kőszeg felé. A tiszteket a város jobb módú polgárainál szállásolták el, a legénységet a Schlipper kapun kívül lévő Hitzbügel nevű földeken, a város által épített deszkabarakokban. A katolikus és a protestáns papságnál csak a legnagyobb szükség esetén szállásoltak el katonákat. Kis János három ízben kapott francia tiszteket, minden esetben csak művelteket. Először Thierry ezredes lakott nála három tisztjével, egy közlegényével négy napig. A lelkész mindig nagy szeretettel emlékezett meg róluk: „Általában egész nálam léte alatt mind maga, mind tisztjei nagyon emberségesen, sőt barátságosan viselték magukat." A franciák távozásakor az ezredes még az otthoni címét is megadta Kis Jánosnak, de a katonasors őt is utolérte: a győri csatában elesett. Utána „egy szép termetű, nyalka, s büszke középidejű kapitány jött hozzám, s durván szállást kívánt magának adatni". A lelkész a korábbi tisztek szobáit kívánta a kapitány rendelkezésére bocsájtani, aki ezt elutasította, mondván, hogy neki csak utcai szoba felel meg, s a felajánlott szoba ablakai az udvarra néztek, összevesztek, a francia tiszt nem tért többet vissza Kis Jánoshoz. Harmadik tisztként Canalle hadnagyot szállásolták be, aki egészen a fegyverszünet aláírásáig maradt, bár Kis János marasztalta, de ő arra hivatkozva, hogy a pap a fegyverszünet idején már nem tartozik az ellenségnek szállást adni, távozott. 1809. december 27-én Kazinczy Ferenchez írt levelében így emlékezik az evangélikus lelkész a hozzá beszállásolt franciákról : „Nálam voltak Oberstertől fogva hadnagyig mindenféle tisztek Quartélyban: de nekem legkisebb panaszom sem lehet egy ellen is, sőt nagy részint nem csak elfelejtették velem az általok okozott alkalmatlanságot, hanem meg is szerettették magokat." Június 4-én Sopronba érkezett Eugène itáliai alkirály, a francia Itáliai hadsereg főparancsnoka: a Széchenyi palotában ütötte fel a hadiszállását június 7-ig — ekkor távozott Kőszegre — innét irányította a magyarországi hadműveleteket. Sopron városi tanácsa a francia csapatok parancsnokságával 70