A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Vigh Kálmán (főiskolai docens, Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely): Sopron vármegye francia megszállása 1809-ben

társuk — álló bizottság feladata volt, hogy figyeljék az ellenség mozgását, s ha Magyarország felé indulnának, azonnal értesítsék a vármegyét. A határszéli bizottság jelentései megnyugtatták a vármegyét. Igaz, hogy a határ mentén többször feltűntek a francia csapatok, de miután a vármegyei megfigyelők közölték velük, hogy Magyarország határához érkeztek, békésen visszafordultak. Mindössze egy esetben — november 17-én — történt komolyabb incidens, mikor Torkos Sámuel és Nagy Péter megfigyelőket és a melléjük beosztott Suhajda hadnagyot és néhány közlegényt a franciák elfogták. A két megfigyelőt elengedték, a katonákat viszont Bécsbe szállították, a francia kormányzó elé. Bár I. Ferenc utasította József főherceget, a nádort a magyar nemesi felkelés meghirdetésére, erre 1805-ben nem került sor. 1805-ben a franciák magyarországi jelenléte néhány napos katonai demonstrációval véget is ért. Napóleon külügyminisztere, Talleyrand javaslatára Ausztriával mérsékelt békét kötött Pozsonyban, s hadjáratát Poroszország és a lengyel területek irányában folytatta. A béke aláírása a határszéli megfigyelő bizottság ténykedésének a megszűnését is jelentette, a vármegye örömmel vette tudomásul, hogy elmúlt a francia megszállás veszélye. A lakosság hamar elfelejtette a „francia napokat", élte mindennapi életét. 1808-ban, mikor egy hét alatt három nagy tűzvész — június 19., 22., 24. — pusztított Sopronban, úgy vélték, hogy ennél nagyobb megpróbáltatás, szerencsétlenség már nem érheti a várost és a vármegyét. Egy év eltelte után azonban újabb megpróbáltatások elé nézett a vármegye. 1809 júniusában Sopron városa és a vármegye, Kis János soproni evangélikus lelkész szavaival : „a győzedelmes francia hadsereg által sáskák módjára elboríttatott". 1809-ben a franciák spanyolországi kudarcain felbuzdulva Ausztriában a háborús párt hívei kerültek előtérbe és Bécs a magyar rendek támogatását élvezve, hadat üzent Franciaországnak. Ebben a háborúban már részt vett a magyar nemesi felkelés is és Magyarország nyugati része hadszíntérré vált. Az inszurrekció szervezési és katonai kudarcaival párhuzamosan Magyarország 665 helysége került francia megszállás alá. A napóleoni csapatok új gyakorlatot vezettek be a megszállásban, mindent a háború célszerűségének alárendelve. Legfontosabb céljuk a hadsereg ütőképességének a megtartása volt. Ennek alárendelve szervezték meg az egészségügyi szolgálatot és a csapatok ellátását. A franciák nagy figyelmet szenteltek a sebesültek minél előbbi elsősegélyben való részesítésének, gondoskodtak a sebesültek hátraszállításáról, a hadtáp területén létesített kórházak felé. Nagy szerepet játszott az ún. ,,mozgó sebészi csoport", melynek feladata a korai sebészi segélynyújtás volt, még lehetőleg a harcmezőn. A korabeli viszonyok között a francia mozgó sebészi ambulancia korszerű ellátást biztosított a harcmezőn, mivel komoly sebészi erőkkel rendelkezett, kiürítő eszközeivel pedig tehermentesíteni tudta a harcoló csapatokat a súlyos sebesültektől. A kórházak felszerelése, gyógyszerrel való ellátása a magyar hatóságok feladata 68