A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Vizi László Tamás (középiskolai tanár, történész, Székesfehérvár): Az utolsó nemesi felkelés Székesfehérváron és Fejér vármegyében

illetve a megyének. A felsorolt mennyiség 2/3 része Székesfehérváré lett, míg az 1/3 rész a vármegyének jutott, mert ,,. . . ha az ellenség jönne, annak nagyobb része ezen királyi várost (Székesfehérvárt) szállna meg, hogy tehát az eleség mindjárt kéznél legyen és e szerint forspontozások is megmentessenek." (Vagyis a francia megszállók ne a lakosságtól zsákmányoljanak élelmet és takarmányt.)

1 s így aztán, amikor Jakob-François Marulaz lovassági tábornok könnyűlovas-hadosztályának zöme — mintegy 3000 fő — bevonult Székesfehérvárra, és letáborozott a mai Zichy liget és Régi vásártér területén lévő Vásárálláson, a fent említett élelmiszerből és takarmányból a francia csapatokat a város bőségesen el tudta látni. így erőszakoskodásokra, fosztogatásokra és összetűzésekre nem került sor.

16 Székesfehérvár élelmiszerraktára a franciák kivonulását követően is fontos élelmiszerellátó bázis maradt. A császári és királyi magyar élelmezési osztály kimutatásai szerint 1809 nyarán a városban jelentős élelmiszerkészleteket halmoztak fel, s innen látták el a Dunántúlon állomásozó katonai alakulatok egy részét.

17 Amikor 1809 július közepén, augusztus elején Fejér vármegye megkezdte 300 főnyi lovas önkéntes úgynevezett volont csapatának megszervezését, a „szabados lovassághoz" Székesfehérvár városa saját költségén egy szakaszt állított fel. A lovakat a város maga szerezte be, míg a hadi felszerelést a katonai kincstár szolgáltatta. Székesfehérvár 50 db nyerget is csináltatott, de a Permanens Deputatió (Állandó Bizottság) 1809. augusztus 10-i határozata szerint, a városnak (még?!) 100 db nyeregről kellett gondoskodnia. A napi 16 krajcár zsold és 12 krajcár kenyérporció úgy látszik vonzónak tűnt, mert már 1809. július 22-én azt jelentette a Permanens Deputatió (Állandó Bizottság), hogy ,,. . . a szabados lovassághoz már több ifjú kedvet kapott." De nemcsak fiatalok jelentkeztek szolgálatra, hanem olyan régi, kipróbált vitézek is, mint például Tsendes János káplár, aki 34 esztendőt szolgált, s egyszer már ,,ezüst Metalliora" is méltónak találták tisztjei. Tsendes János e szavakkal fordult a Permanens Deputatióhoz:,,. . . még mostan is viszontag fölzendült bennem a régi Katona szív, és Bátorság és kedves szeretett hazámhoz járultam mostan is a vármegye kegyes keze alatt lévő Comando Corpussához, melyet iparkodokmost,káplári szolgálatot viselvén, jó lábra hozni." A bizottság méltányolta az öreg katona kérését, s második strázsamesteri beosztásban felvette az önkéntesek közé. A „szabados sereg" kiállítááshoz a megyebeli zsidóság 3 legénnyel és 3 lóval járult hozzá. A szabadcsapat kapitányává gróf Schmideg Tamást, 2. kapitányává Hollner Alajost és Rosovits Farkast, főhadnagyokká Poltzer Mátyást, Khor Ferencet és Hollner Ferencet, míg alhadnaggyá Vagner Antalt nevezték ki. A csapat Székesfehérváron tartotta gyakorlatait, de minden valószínűség szerint „szabadosságuk" és fegyelmezetlen magatartásuk miatt sok pa35