A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Vizi László Tamás (középiskolai tanár, történész, Székesfehérvár): Az utolsó nemesi felkelés Székesfehérváron és Fejér vármegyében

nász lehetett rájuk. Erre utal az a tény, hogy 1809. augusztus 17-én 5 napra Polgárdiba rendelték őket, mert „ ... az itteni (székesfehérvári) országos vásár alkalmatosságával nehéz volna a szabados sereghez állott legénységet mind magokra, mind lovaikra nézve jó rendben tartani." A sereg egyik részét 1809. szeptember 12-én, felsőbb utasításra Nagyperkátára, másik részét Seregélyesre vezényelték. Ütközetben azonban nem vettek részt, s az 1809. október 2-i királyi leirat a Fejérmegyei szabados lovasságot is feloszlatta anélkül, hogy önkéntesei puskaport szagolhattak" volna.

18 Alig kezdődött meg a ,,szabados sereg" szervezése, amikor az 1809. július 13-i megyei közgyűlésen felolvasták Salamon Mihály, immáron ezredes levelét, mely a megyei nemesi felkelő csapatoknak a győri harcokban tanúsított tevékenységét taglalta. Az ezredes tudatta a megyével, hogy a franciákkal vívott csatában a sereg több tagja is elesett. Bár vitézül harcoltak, de a vesztes győri ütközet hírére Nagyigmándról többen megfutottak, s a zászlót elhagyták. A csatából megfutottak összeszedésére Nagy Ignác főstrázsamester kapott parancsot, aki a megbízást végre is hajtotta.

19 A csatározásokban kimerült Osztrák Császárság és a győztes franciák 1809. október 14-én kötötték meg a schönbrunni békét. A hírre, melyet királyi leirat is közölt az inszurrekcióval, a magyar nemesi csapatok azonnal kérték hazatérésüket. Mikor azonban az uralkodó — külpolitikai és hadászati okokra hivatkozva — ezt nem engedélyezte, megkezdődtek a felkelő csapatoktól a tömeges szökések. A császár, József nádor 1809. október 28-i kifejezett kérésére sem járult hozzá a csapatok leszereléséhez, s ragaszkodott a nemesi felkelők együttartásához. így 1809. november 1-től a felkelő csapatok is kincstári ellátásban részesültek.

20 Az inszurrekció főhadiszállását, mely korábban Kiscellben, Pápán és Kisbéren volt, 1809. november 3-án Székesfehérvárra helyezte át József főherceg. Itt szándékoztak ugyanis megtartani, mintegy az inszurrekció befejezését szolgáló hadiszemlét. Mivel várható volt, hogy a szemlét maga az uralkodó is meg fogja tekinteni, Székesfehérvár tanácsa 1809. november 12-én úgy intézkedett, hogy a palotai és a zámolyi utakat, melyeken Őfelsége hamarosan érkezni fog, ki kell javítani. A tanács rendelkezése szerint útjavításra minden háznak egy embert kellett kiállítania, 30 krajcár napszám fejében. 1809. november 7—16. között lezajlott a nemesi felkelő csapatok egy részének — mintegy 15 000 inszurgensnek — összpontosítása Székesfehérvár körül. A három napos szemlét a nádor kíséretében megtekintette maga a császár is, aki a Tata, Kisbér, Kőrakás, Zámoly útvonalon 1809. november 16-án érkezett Székesfehérvárra. A szemle első napján, 1809. november 17én, József főherceg vezénylete mellett a tiszamelléki kerületek lovassága vonult el Őfelsége, Antal és Lajos főhercegek, valamint a tábornoki kar előtt. 1809. november 18-án a veszprémi nemesi felkelő gyalogzászlóalj tüzérségi 36