A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

Gazdasági jegyzeteiből látni, hogy a konyha pénzügyei teljes egészében hozzá tartoztak. Minden apró tételt felírt még akkor is, amikor Veszprémben lakott, de a Sümegen maradottakat el kellett látni. Vásárolni inkább csak húst vett („tehén húst"), de időnként zöldséget, gyümölcsöt is vásárolt a piacon. Az inszurrekciós eseményét két ízben olvashatjuk ki ezévi konyhakönyvecskéjéből. Június 11-én ezt írta: „Tehén hús francia tisztek számára. 2 frt." (Ami igen sok, mert általában 20—30 krajcárért vettek húst.) Október 19—28 között említi a badacsonyi szüretet: „Badatsonyi szüreten Szedők és Cselédek számára 27 font tehén hús."

72 Kisebb-nagyobb bosszúságok nehezítették az életét e téren is. A drága pénzen vett kávét és cukrot nedves szekrénybe tették és ott átnedvesedett. — „Ugy van, ki, másra bizza a dolgát." — írja október 18-án. Utasítása ellenére a borokat nem a sümegi, hanem a kámi pincébe vitték „ami nekem egyáltalán nem tetszik." S persze volt gondja elég a cselédekkel, akik érezték a férfikéz hiányát és ki is használták azt. A legfontosabb személy, a mindenes Pali volt. Amikor Kisfaludy többször is kéri feleségét utazzon Veszprémbe, mindig Palit említi: „Pali a háznál maradjon Ispányképpen." (május 26.) Két nap múlva újra azt írja, hogy Pali mindenképpen maradjon Sümegen s viselje gondját mindennek. Június 9-én ezt üzeni neki a feleségén keresztül: „jól és híven visellye magát, és bizonyos legyen benne, hogy holttig való becsületes kenyeret adok néki abból, ami az enyim marad a háború után."

73 Palival nem is volt gond. Róza leveleiben gyakorta feltűnik a neve, s mindig dicséretet kap úrnőjétől: „Pali nagyon igyekszik", „Pali igen jó". — de decemberre már Pali mindentudása is elfogyott: „Pali egy parasztlitániát írt, hogy nem tud már az embereivel kijönni." Pedig ez a legfontosabb időszak, ekkor veszik fel az új cselédeket. Hosszú hetek óta keresnek pl. egy kocsist, de nem találnak, „a többi cselédség sincs még teljes egészében felvéve". A régiek nevét — részben — ismerjük Kisfaludynak egy október 12-én kelt leveléből, amelyben a szüretről intézkedik. Badacsonyba rendelte ,JPalit, Ág Ferkót, Józsi kocsist és Kati szolgálót. A szakácsné, Juli és a Lőrincz maradgyanak otthon."

74 (Ág Ferkót más helyen is említi: „hűsége nem marad jutalom nélkül", azaz ő is régi cseléd lehetett a háznál.) Uj szakácsnőt is kellett keresni, ezeknek a gondját Kisfaludy vállalta magára már 1810 telén. Talált is egyet, aki ugyan ismerős, de nem nagyon ajánlja, mert „állítólag nem nagyon tiszta, túl szenteskedő és nagyon sértődékeny."

75 De hát tegyen úgy a felesége, ahogyan gondolja. Külön színfoltja Róza leveleinek az a féltő aggodalom, amely ugyan gazdasági jellegű, de mégis több annál. Közeledvén az ősz, a hidegek, gyorsan küld a férjének egy sapkát, „amelyet a legnagyobb sietséggel" készített el. A férj válasza sem késik, postafordultával megy az üzenet: „Vettem leveled a sapkával együtt. Ez a sapka nem sült el jól, igen bő. Csókollak érte." Majd egy csjzmát csináltat a férjének Veszprémben, de addig nem fizeti ki az árát, amíg,azt Sándor fel nem próbálja.