A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)

Praznovszky Mihály (irodalomtörténész, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): Két szerető szív a háborúban (Kisfaludi Sándor és Szegedy Róza élete a napóleoni háborúban levélváltásuk alapján)

Kisfaludyt más bajok is érték. Azt írja ,,a Veszprémben csináltatott három pár stiflivel nem tudom mi történt." Elvesztek volna? Igen bánatos miatta. De az igazi baj csak később jött: „Szomorúan kell közölnöm veled, hogy elvesztettem három hálósipkámat. Hacsak Te nem tartottad vissza őket Veszprémben. Vigasztalhatatlan vagyok emiatt. Bármi mást szívesebben elvesztettem volna. Valószínűleg ellopták őket." S a gondos feleség máris küldte a kedvező választ: „Vigasztalásul és megnyugtatásul jelenthetem neked, hogy a három elveszett hálósipka, a hat pár zoknival itt vannak."

76 Kisfaludy számára ezek már valóban apróságok voltak. Miként figyelme más apróságokra, de ennél fontosabbakra is kiterjedt gazdálkodásukat illetően. Május 21-én írta Ácsról: „Ma láttam itt egy 10 000 forintos origyinális spanyol kost. Küldök a szőréből. Mutasd meg Bódinak. Ha békesség lessz, nekem is lessz egy pár a fajjából." (Bódi = Boldizsár nevű testvére.) Másutt az osztrák csapatok magatartása miatt elégedetlenkedik, akik a „bodorfai cselédgyeimet, marháimat erőszakossan hajtogatják", s ezt nem hagyja intézkedés nélkül. S nem kerüli el a figyelmét olyan fontos dolog sem, hogy felesége a „Familia leveleket" vigye fel a sümegi várba, ott azok biztonságban lesznek. A családi levéltár, a nemességi iratok, a gazdasági számadások — s bizonyára versei kéziratai is — védelme valóban alapvető fontosságú. Hogy milyen hátránnyal járt azok elvesztése egy-egy nemesi családra nézve, azt nagyon jól tudta. Közvetlen példája is volt, hiszen apját Téten éppen a háború zavarait kihasználva, haramiák kirabolták, s miután pénzt nem találtak „temérdek levelet öszve téptek mérgükben." (Ezek a családi irattár fontos dokumentumai voltak.)

77 S ez a gondosság, aprólékosság jellemzi akkor is, amikor feleségét így inti, aki augusztusban hozzá Pápára utazik: hozza magával a szükséges ruhaneműket a kocsiládában és a kis ezüstös bőrládában, de azt a kis ládát ,,ne a kocsi bakjára hátul, hanem a kocsi elejére a kocsis lábaihoz köttesd, mert kocsink bakja igen kicsiny lévén, hátul hamar elveszhet."

78 Aprólékosság, figyelem a legkisebb részletre, a feladatok többszöri elmondása még akkor is, ha mind Róza, mind a cselédek enélkül is tudták, mit kell tenniük — ezek a gazda Kisfaludy magatartásának a jellemzői. Leveleiben fel-fel tűnik a tipikus nemesi kedvtelések eseménye is: vadászat, lovaglás. Ez utóbbival, ti. lovainak sorsával mindvégig sokat törődik. Nem véletlenül, hiszen a ló nagy érték volt, ezt az értéket a háborús állapotok csak növelték. Egy 1809. május 4-én kelt leveléből érzékletesen áll előttünk nemcsak a gazda gondossága, de lótartási gyakorlata is. Zalaegerszegen vett egy pejlovat és egy fekete kancát — mert erre azért tellett az idejéből — s elküldte Sümegre, ahol most már hét ló volt. Négyet Jankó tisztogasson — adja ki a parancsot, hármat Józsi kocsis. ,JTa az istálló éjszakára nagyon szűk, vagy meleg volna, tehát ketteje lovat mindig a színbe kössék, hogy a fekvésre elegendő helyek legyen." Ág Ferkó csináljon egy külön jászolt is „de a ka124